Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

ténő visszaélésektől is. A mesternek joga volt, hogy tevőlegesen részt vegyen a céh évenként négyszer összehívott ülésén, s hogy a céh vezetésében tisztséget vállaljon, illetve kapjon. Ugyanakkor tőle is elvárták, hogy kivegye részét a céhet érintő terhekből, gyarapítsa a céh vagyonát, fogadja az inasokat, legényeket. S mindenekelőtt elvárták, hogy azáltal növelje a céh tekintélyét, hogy műhelyéből csak kifogástalan minőségű bőrök kerülnek ki. A bajai tímárcéhről, életéről kevés írott és tárgyi emlék maradt fenn napjainkra. A bajai múzeum őriz néhány, a mesterség hajdani jelentőségét egyáltalában nem tükröző szerszámot, berendezési tárgyat. A céhre vonatkozó adatok sincsenek összegyűjtve, egyik-másik levéltár, múzeum adattári gyűjteményében lappanganak. Horváth Mártonról telekkönyvi adatok és homályos családi emlékek maradtak csak fenn. Szerencsénkre azonban más, környező tájakon működő tímárságok emlékanyagán keresztül rekonstruálható maga a tímármesterség. A bajai céh életére vonatkozóan pedig rendelkezésünkre áll a már idézett irat, a céhszabályzat, amelynek alapján a tímárcéh életét felvázoltuk, az I. Ferenc.által német nyelven kiadott szabadalomlevél és a szabályzat, ami: „1818

dlk Esztendei, Szent Mihály Havának 22

lk és több utána való Napjaiban Tekéntetes Bács és Bodrogh törvényessen egyesült Vármegyéknek Szabad Királyi Zombor Várossában folyvást tartatott Különös Gyüléssében és jelenvaló Kegyelmes Királyi Czébeli Privilégium fel-olvastatott és Közönségessé tétetett" a megye főnótáriusa és táblabírája által.