Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

nem követi, annak bőrei megégettessenek". A francia De la Lande 1767-ben megjelent könyvéből úgy tudjuk, hogy a módszert egy Magyarországon járt Larose nevú tímár honosította meg Franciaországban (3. kép). A magyar módra való bőrkikészítés lényege, hogy a szőrtelenítést nem meszezéssel, hanem kaszaszerű késsel végezték. Ezután a bőröket timsó és konyhasó keverékének oldatában áztatták, és többször megtaposták. Szárítás után a bőrt izzó parázs fölött olvasztott faggyúval zsírozták, hogy az így kitágított pórusok jobban felvegyék a zsiradékot. Magyar módra főleg a marha-, illetve ökörbőrt, vagyis a kimondottan nehéz bőröket dolgozták meg, amelyeket elsősorban a szíjgyártók használtak fel a lószerszám, kantár, függesztőszíjak készítéséhez, mert hajlékonyságuk, nagy szakítószilárdságuk miatt 5-6 évi igénybevétel után sem szorultak cserére. A glasszécserzés tulajdonképpen a timsós és zsírcserzés kombinációja, amihez a timsón és a konyhasón kívül tojássárgáját és búzalisztet is használtak. Az így készített bőrből leginkább kesztyűt varrtak. A magyarországi tímárművesség helyzete a középkorban, és a török hódoltság hatása a XIII. század végén a bőrkikészítést különleges magyar iparnak tekintették, és a magyarországi tímárok, szűcsök munkája nemcsak itthon, hanem külföldön is ismertté vált" - írja Horváth Mihály. Az 1211. évi összeírás idején, egyedül a tihanyi apátság körzetében 5 tímár és 7 szűcsmester dolgozott. Az első szakmabeli céh, a szűcsöké 1307-ben alakult. Az európai keretek kőzött kiteljesedő magyar államiság iparszervezésben is az európai sémákhoz igazodott, s a céhek szervezésével egy összeurópai iparoshálózatba illeszkedett bele. A céh megvédte tagjait a kontároktól, hamisítóktól, a tisztességtelen versenytől. Kiállt tagjai emberi, polgári jogai érdekében. Az iparosoknak közigazgatási és bírói hatósága, oktatási intézménye, betegsegélyező és nyugdíjpénztára volt. Önkormányzattal rendelkezett, ami megnyilvánult például a heti és országos vásárokon bonyolított és más irányú kereskedelmi ügyeik önálló intézésében is. A céhszervezet szoros közösségbe kapcsolta össze az egy-egy iparág művelőit, lényeges hatást gyakorolt munkájukra, fejlődésükre. Ebben nagy szerepet játszott a legények - sokszor országhatárokon túli - kötelező, hároméves vándorlása, amikor is emberi tartásuk erősödése, szakmai ismereteik gyarapodása révén iparuk európai szintű művelőivé váltak. Érdekeik védelmében elsőként a debreceni tímárok alapítottak