Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

Borkészítés A vörösborhoz 2—3 napig hagyták állni az összetört szőlőt („Amíg megette a bőrit."), és csak utána préselték ki. Azonban létezett más módja is a vörösbor nyerésének. Főleg újabban vált gyakorlattá néhány helyen a bornak bodzával való színezése, amitől sötétvörössé válik. Bődén a legtöbben minden fajta szőlőt egybeszedtek és rögtön kipréselték, így többnyire piros (siller) bort állítottak elő. A hordóban 2—3 nap múlva indult meg a forrás. A nyílásra szőlőlevelet, vagy fadarabot tettek, ami a keletkezett gázok hatására könnyen elmozdult. A bor 2—3 hétig forrt, általában Mártonnapra (nov. 11.) lehetett feltölteni és lezárni a hordókat. Az újborhoz kapcsolódott a János-napi borszentelés szokása. Ezen a napon minden gazda egy 2 dl-es, vagy félliteres üvegben bort vitt magával a templomba, amit a pap megszentelt. A család minden tagja ivott belőle torokfájás ellen, a maradékot pedig a többi bor közé öntötték. A bor tárolása A pincék rendszerint kétosztatú, boronafalú épületek, amelyeket besároztak, bemeszeltek és zsúppal befedtek. A nagyméretű faprés külön helyiséget igényelt, a hordók pedig a belső pincében, gántárfákon (a földön párhuzamosan elhelyezett 2 gerendán) álltak. A bor kezelése Az újbort, hogy megőrizze minőségét, fejteni kellett. Régen február, március táján fejtettek, újabban decemberben fejtenek először. A hordóból egy kádba engedték a bort. A hordón levő ablakot kiemelték, a söprűt (a bor alját) kiszedték, majd a hordót kimosták, kiforrázták és az ablakot visszahelyezték. Mielőtt a bort visszaöntötték, a fehérborhoz kénporral, a piroshoz kénszalaggal lekénezték a hordókat. Az első évben 3-4 alkalommal, a következő évben viszont már havonta kellett fejteni a bort. 89