Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
HÁLA JÓZSEF – HORVÁTH GYULA: Adalékok Böde megismeréséhez
vánvalóan semmi köze sincs például a Rózsi becézőnévnek a Julianna keresztnévhez. Mindettől függetlenül az ilyen esetekben a szólítónév után zárójelbe téve megismétlem a személynek a keresztnevét. b) A szólítóneveket a velük szerves nyelvi kapcsolatban levó keresztnevek alá soroltam, mégpedig úgy, hogy az álló szedésú alapnévi megszólításokat kivettem a betűrendből, és mindjárt a keresztnév után tettem őket. Ezek után a dóit szedésű becézónevek, valamint azok az alapnevek (FEHÉRTÓI KATALIN termiusával: alapalakok; vö. MNy. LXIV, 321), amelyek becézőnéwel váltakozva használatosak, már betűrendben állnak. Amennyiben a szólítónév két vagy három alak-, illetőleg hangváltozatban is járatos, közéjük kettőspontot tettem. Jóllehet anyaggyűjtéskor mindig azt kérdeztem, hogy hogyan szólítják a kérdezett személyt, mégis előfordult, hogy a szólítónév mellett keresztnevének azt a változatát is említették, amelyet ma már inkább csak a megnevezéskor használnak. így például a 34. sz. faluban a Manka (<: Mária), valamint az 55. számúban a Csénka (<: Ilona) becézónevek viselőik ellenállása révén gúnynevekké váltak, azonban a velük egykorú személyek még szólítónévként is használják ókét. Az alakváltozatok arról is tanúskodnak, hogy a névhasználatot nemcsak a két névműködési terület, a megszólítás és a megnevezés befolyásolja, hanem az életkor, a rokonsági, baráti stb. viszony is. Sót még nemek szerint is megfigyelhető bizonyos kettősség, mert például az idősebb férfiak a középkorú nőket kevésbé becéző hangulatú szólítónevükön nevezik, mint ugyanezek egymást; vagy a serdülő fiúkat az idősebb nők tovább szólítják gyermekkori becézőnevükön, mint az idősebb férfiak. Stb. — A szólítónevek mellett már csak a személyek számát tüntettem fel, amelyek összege nem egy esetben eltér a keresztnevekétől. Ennek az okai a következők: 1. önkényes névcsere, amely akkor állhat be, ha a szülőnek nem tetszik gyermeke keresztneve, és őt egy más, a bejegyzett keresztnévvel semmiféle nyelvi kapcsolatban nem levő alap- vagy becézőnéwel szólítja; 2. a második keresztnevet vagy annak becéző változatát használják szólítónévként; 3. más keresztnév van bejegyezve az állami és más az egyházi születési, illetőleg keresztelési anyakönyvbe; 4. a községben (esetleg a családban is) a megszólítás nem a hivatalos keresztnévvel, illetőleg annak becéző változatával történik, hanem egyéb módon (Öcsi-, foglalkozásnév stb.); 5. amíg a szólítóneveket különböző okoknál fogva nem sikerült maradéktalanul összegyűjtenem, addig a hivatalos keresztnevek természetesen egytől egyig bekerültek az adattárba. Az alapnév—becézőnév közti különbségtevés alaki és nem funkcionális szempontból történt, következésképpen a rendszerkényszer hatására több esetben teljesen formális, éppen ezért a becézőnévnek minősített nevek között akadnak olyan nem becézőnévnek, de nem is alapnévnek tekintendő adatok is (pl. az Ágota alatti Ágnis-, a M a I v i n a alatti Malvin stb.), amelyeket talán egymás viszonylatában főváltozatoknak nevezhetnénk. Mindene-