Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

-o kutyák -o -o océl o- •- o o karó fogó ütö adogató -o -o -o karó * é é é é * é félreálló hely 11. ábra. A sintérezés térformája ettől a cél felé 4—5 m-re az adogató és a másik rövidebb oldal irányában 4—5 m-re a fogó helyét. Az ütővel kb. egymagasságban, az egyik hosszú oldalon volt a félreálló hely. A választás jogát botfogássa\ döntötték el. Két játékos az ütőfán egymás keze fölé markolt folyamatosan, amíg végig nem értek. Akinek utoljára jutott fogás, az jó erősen szorította a botot, mert a másik kétujjas csapása ellenében még kézben kellett tartania, hogy ő legyen az ütő csapat kapitánya és övé legyen az első választás joga. Ezután felváltva kettéosztották a résztvevőket ütőkre és kutyákra. A kutyák közül egy az adogató egy pedig a fogó helyére állt egymással szemben. A többiek a cél és az ütő közötti területet védték. Az ütő csapat kapitánya, arccal az adogató felé, az ütőhelyen állt. Figyelte a fogónak dobott labdát, s megpróbálta minél távolabbra ütni. A többiek a félreálló helyen várakoztak. A kutyák siettek az elütött labda után és gyors adogatás közben a cél irányába futó ütök közül igyekeztek valakit eltalálni. Szerepet cserélt a két csapat: ha valakit megdobtak, ha a repülő labdát az egyik kutya kiejtés nélkül elkapta, ha a rosszul eltalált labdát a fogó a levegőben megfogta. Ez utóbbit csípett labdának nevezték. A cél ban és a félreálló helyen várakozókat nem le157