Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

6. ábra. A hármozás térformája ma területen egymás mögé álltak és 2—3 m -es távközöket hagyva kört alkottak. A körön kívül két, előre kiválasztott gyermek kergette egymást. A hajtónál volt egy vessző, amivel ha megütötte az előtte futót, akkor megcserélődtek a szerepek. Az elől futó igyekezett beállni valamelyik páros elé, mert ebben az esetben a harmadiknak kellett továbbszaladni.

1

0 Népi sportjátékok Görcölés (7—8. ábra). 8x2 m-es területen a Falu-réten játszották, általában hatan, iskolás korú fiúk, de még fiatal legények is, maroknyi szörlabdával és 4 darab 70—100 cm hosszú ütőfáxal. A labdához szükséges szőrt minden gyermek gyűjtötte a vakarából (a fémlemezből készült állattisztogató eszközből). Amikor a szükséges mennyiség összegyűlt, víz segítségével összetömörítették, majd hálót kötöttek rá. Amennyiben nem találták elég súlyosnak, egy követ is tettek a közepébe. Többféle méretben készítették. A legjobb ütőfák kerítéslécből készültek. A léc egyik végét (a nye154