Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SÁNDOR ILDIKÓ: A tanító névnapi köszöntése Bődén

A TANÍTÓ NÉVNAPI KÖSZÖNTÉSE BŐDÉN SÁNDOR ILDIKÓ Ritkán adódik alkalom arra, hogy egy szokás életét a keletkezés pillanatától a megszűnésig, a bekövetkező változásokkal együtt végigkísérhessük. Az alábbiakban egy olyan jelenséget vehetünk szemügyre, amely az emlékezettel még elérhető időben létezett, keletkezésének okai és a megszűnés módja egyaránt körvonalazódnak. így nemcsak a jelenség puszta leírására nyílik lehetőség, hanem arra is, hogy egy nagyobb egység részeként, funkciójában tanulmányozzuk. A tanító névnapi köszöntése „belső fejlődésű" jelenség Bődén. (Maga a névnapi köszöntés természetesen ismert volt a faluban, megvolt tehát a „készség" a szokás meghonosodásához. ) Barabás József tanítót az iskolás gyerekek énekkel köszöntötték neve napján, ennek emléke még a mai 30—40 évesek között is elevenen él. A tanító úr már az ünnepet megelőző napon figyelmeztette a gyerekeket, hogy hozzanak magukkal egy karéj kenyeret. Másnap, a tanítás szünetében a" tízpercire (tízórai, uzsonna) hozott kenyeret mézzel kente meg a tanító úr. A gyerekek között voltak olyan huncutok is, akik a kenyér kivájt csücskét tartották oda, hogy minél több mézet kapjanak. Nevettek is egymáson, hogy „ki milyen ügyetlen, hogy folyik le a méz a két karján a kenyérről". A tanítót a következő énekkel köszöntötték a gyerekek: Eljött már a J ózsef-nap rég várt reggele, Szívünk hálaérzettel, s vággyal van tele. Rajta, rajta, rajta hát, rajta, vígadjunk, A bánatnak és búnak helyt most ne adjunk! Éljen a mi tanítónk számos éven át, Ne ismerje sohase a bú poharát! Rajta, rajta, rajta hát, rajta, vígadjunk, A bánatnak és búnak helyt most ne adjunk! 137