Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából

de csak egyszer lakhattak jól. A nagyszombati tilalom már csak a húsevésre vonatkozott. Ezen a napon már szabad volt reggelit is enni: pár harapás kenye­ret, vagy vízben kelt tésztát, esetleg tejet, kávét, sült krumplit, megkenve kevés olajjal, vagy zsíraljával. Ebédre többnyire krump­lilevest, vagy főtt aszalt gyümölcsöt ettek. A böjt csak a feltáma­dási mise befejeztéig tartott. Bődéről Boncodföldére mentek át templomba és kosárban vitték magukkal a szentelésre szánt étele­ket: a lapockát, a tormát, a piros tojást és a kalácsot. A lapockát megkövesztették, vagy a kocsonyában főzték meg, a csontokat pe­dig gondosan kiszedték belőle, mert ezt soha nem vitték el a temp­lomba. A piros tojásból annyi került a kosárba, hogy minden csa­ládtagnak jusson egy fél. Kalácsból rendszerint kettőt készítettek, egyet otthonra, egyet pedig a szentelésre. A tésztáját általában 1 liter lisztből, 2 tojásból olajjal, később margarinnal dagasztották, majd a tejben megfuttatott élesztővel megkelesztették. Ebből sü­tötték a háromágú fonott kalácsot a kemencében. A feltámadási misén ezeket az ételeket a pap megszentelte és a harangok megszó­lalásakor a böjt időszaka lezárult. A templomból hazatérve már megehették a húsvétra főzött kocsonyát és néhány helyen a szen­töltet is megkezdték. Húsvét vasárnapján és hétfőn a szentöltet elosztották annyi egyenlő részre, ahány családtag volt és addig nem ettek mást, amíg ezt el nem fogyasztották. Bődén a húsvéti szentelt tojáshoz kap­csolódott az a hiedelem, amit más vidékeken a karácsonyböjtön megevett alma képviselt. Úgy tartották, ha valaki idegen földön el­téved, és arra gondol, hogy kikkel ette meg a húsvéti szentelt to­jást, újra megtalálja 4z utat. A szentölt bői megmaradt morzsát mindig a tűzre öntötték, hogy szentelt dolog lévén, rá ne tapossa­nak, állat meg ne egye. Reggelire a szentölt után leginkább kávét ittak, esetleg kocsonyát ettek. A vasárnapi és a hétfői étrend a to­vábbiakban megegyezett a karácsonyival. Egyetlen különbség, hogy húsvétkor kakast sütöttek, míg karácsonykor liba, vagy kacsa ke­rült terítékre. Az aprósütemények megjelenésével közel azonos időben kezdték készíteni a fasírtot és a kirántott húst. A közép­korosztálynál és a fiataloknál pedig fokozatosan kerültek a hagyo­mányos ételek közé a szakácskönyvekben leírt, vagy egymástól ta­nult ételek. 129

Next

/
Thumbnails
Contents