Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

A régi helyi szokásnak megfelelően az egyes helyiségek földje döngölt, „döröckölt' agyag, amit Milotára a szelestői agyagbányákból hordtak. A vályogfalakat törekes sárral „ledurvázták", majd tiszta pelyvás sárral „lesimították , és ,.hamvas" (fahamuval kevert) mésszel kimeszelték. A pitvarbelső azonban meszeletlen, sárga földdel mázolt. Az épület berendezése a 19. század második felében élő középparaszti család otthonának rekonstrukciója. A bútorokból kiolvasható, hogy a házban, vagyis a szobában,ősztől tavaszig három generáció húzódik meg. A két nyoszolyán és a kandalló melletti kiságyon kívül alhattak az ablak alatti hoszú ládán, sőt szükség esetén földre szórt szalmán is. Télen át a szobában zajlott minden háztartási munka, főzés, szövés-fonás. A kandalló köré gyűlve faragtak a férfiak, pipájukba a „pipakanállal vettek parazsat a tűzből (45. kép). Ilyenkor az ágyak előtt sorakozó kisszékeket a tűz köré húzták. A szoba közepén álló asztalt még a télire beszorult család is tiszteletben tartotta, az a biblia helye volt. Az almárium mellett, amiben a kisebb cserépedényeket, a varrókészséget, a háztartáshoz szükséges vászonneműt tárolták, állt a mindennapos használatra bármikor elővehető kisasztal (46. kép). Itt volt a kenyérkosárban a kenyér helye is. A fogasokon, tálasokon, kanalasokon kívül a falak mentén a mennyezetre felszerelt „kallantyúkban" függő rudak biztosítottak tárolóhelyet. Rájuk terítették a száradó vagy kéz alá szükséges vászonneműt, ide akasztották a morzsolásra előkészített kukoricacsomókat. A szobát a mestergerendára erősített mécstartófán álló kis mécses világította meg, amelyben napraforgó-, kender- vagy tökmagolaj áztatta vászoncsík égett. A pitvar ház felőli falánál, a kandalló kürtője alatt főzőpadka áll, hátul nagy „hamvas", amelyben a lúgozáshoz szükséges fahamut gyűjtötték, a túlsó sarokban pedig katlan a szilvalekvár főzésére előkészített üsttel. A falakon cserép- és faedények lógnak, a tűzpadkán vasháromláb áll. A ház kamrájában megtaláljuk a káposztakészítés eszközeit, a hordót és a gyalut, a lisztes- és málészsákokat és sokféle edényt, kisebb háztartási eszközöket, így a vajköpülő „zürbölőt", szilkéket, köcsögöket és famozsarakat. A pitvar nyitott előteréből, az „ajtóköziből , létra vezet a , .kispadra , a padlásra, ahol a padlás földjére öntve tárolták a búzát, árpát, zabot, tengerit, napraforgót, edényekben pedig a diót, körtét, aszaltszilvát. A gabona nagyobb része azonban óriási gabonás hambárokban a lakóház melletti színben, a „szuszék szénben", „gabonásszelepben' (4-4) állt. A szelep voltaképp négy oszlopon álló sátortető, melynek falát a körbeállítot hambárok, hátoldala alkotja. A bemutatott szelep egy kisgaládi példány másolata, amely a múlt század végén épült, és „pelyvásnak ' is nevezték, mert a ládákban pelyvát is tartottak. 62