Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

A lakóház mögött álló istálló (3—2), a vele szemben elhelyezett sütőházzal egybeépített kamra (3 6), az e mellé épített disznóól (3-7) és a kert végében a hatalmas csűr (3—8) és az árnyékszék (3 — 10) a sonkádi Makayféle portáról származik, s így a SzNM eddig legegységesebb épületegyüttesét képviseli. A kamrában valamikor egy nagy hambár állt, melynek felirata pontosan datálta a telek épületeit is: „1864 dik év július 6 dikán Makay István tsinálta . Valamennyi objektumra jellemző az egységes talpas-vázas falszerkezet, amelyet tapasztás nélküli tölgyfadeszkák töltenek ki, héjazatuk hasított fenyőzsindely. Valamennyit ugyanaz a helyi ácsmester, Huszár Bálint készítette. De nem minden épületet mutatunk be építéskori formájában. A századfordulón történt átalakításoknál a keményfából ácsolt épületekben az újabb puhafa felhasználásával megindult a távolodás a hagyományos külső formáktól, így sok esetben a magas tetőszerkezetet sem állították vissza. A lakóházzal szembenéző kamra (3-6) eltér az előző udvarban látható típustól: az épületnek két helyisége van: kamra és sütőház, ezek ajtói a hoszszú homlokzat előtt futó, esztergált tornácoszlopokkal alátámasztott előtérre nyílnak (38. kép). A kamrában két nagy hambár áll. az egyikbe búzát, a másikba árpát és zabot öntöttek. Ugyancsak szemtárolásra szolgálnak az itt álló hordók, a csávázó kád, és itt kapnak helyet a mérőedények, kisebb szerszámok is. A hambárok előtt deszkán sorakoznak a liszteszsákok. Mivel a disznó- és lótartáshoz sok zab kellett, a kamra padlásán, a szarufáktól deszkával elválasztott rekeszekben, a földre öntve is zabot tároltak. Az épület másik helyiségét a falváz vályoggal való kitöltésével, a múlt század végén alkították át - a konyhából kitelepített kemence befogadására — sütőháznak. Közepét a „hatkenyeres lapos kemence foglalja el. A kemence szája fölé emelt kémény favázas, paticsfalú. A sütőház falán a kemence befűtésénél a parázs igazgatásához használt „tűzvonó és „tűzpiszkáló", majd a hamu kisöpréséhez szükséges „pemetélő látható, és itt sorakoznak a kenyérsütés eszközei, a szakajtók, teknők, valamint a gyümölcsaszaló rácsok. A hizlaló-fiaztató-hizlaló-szin beosztású disznóólat (3—7) talán kamrából alakították át a múlt század végén, az ekkor fellendült, még jórészt a makkoltatáson alapuló disznótartás szolgálatára. Az épületvégi színben a gazdasági szerszámokat, szekereket, boronát, ekét védték az időjárás viszontagságaitól (39. kép). A gazda módjáról leginkább az istálló (3—2) méretei vallanak. Legalább 20 nagyjószágnak volt benne hely. Az ökrök mellé a sok tejet és húst adó bonyhádi és simmenthali teheneket, a lovak hosszú jászolához pedig a gazda hintaja elé való parádéslovakat is bekötötték (40 és 41. kép). A telek végében álló csűr (3—8) az utcai nagykapuval néz szembe. A csűrt a talpgerendákba csapolt ágasok és az épület belsejében álló két oszlopsor 52