Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

35. kép ALZ uszkai lakóház udvari homlokzata meinek hatását érzékeljük: a tornác egyszerű fejezetű égetett téglaoszlopaiban, az eresz alatt futó egyszerű profilú párkányban, az utcai és udvari homlokzatot tagoló függőleges pillérekben. A nemesi kúriákban ugyanekkor a belső is igényesebbé válik. Az uszkai házban a vizitszoba hajópadlós, a mennyezetet profilírozott fenyődeszkából kialakított pórfödém alkotja, az ajtók betétesek és díszes vasalásúak, a nagy dupla ablakok komoly szakmai tudással készültek. De az épület nem tagadhatja el lakóinak paraszti életmódját sem, amely a döngölt földes, kis ablakos hátsó szobában zajlott. Ebben a szobában is asztalosbútort látunk, csak a tűzhely mellett áll még egy kiságy, inkább csak nappali pihenő, mint éjszakai alvóhelyként. A szobát a hétköznapok kellékei teszik otthonossá. Mintha a fonást abbahagyva éppen főzni kezdene a „vasmasinán a háziasszony, míg a gyerekek körülötte, a rongypokrócra telepedve játszanának. A játékokat szerető kezek faragták, készítették, ezek a felnőttvilág tárgyainak kicsinyített másai. A konyha falán függnek a cserépedények, a nagyméretű nagybányai szilkék és a naponta használt főzőedények. A ritkábban elővett tárgyak a konyha melletti kis kamrában húzódnak meg. 48