Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

A második telket az utca felől a „róláskerítés", vagyis az oszlopok rovásaiba süllyesztett deszkák építménye határolja. Ennek kerítéstáblái közé illeszkedik be a botpaládi, 1880 körül készült „bálványos" kapu (2-5) másolata. A nagykapu koronafejes és a kiskapu bábfejes oszlopai hasonlítanak a szatmári temetők egyik fejfatípusára. Helyi elképzelés szerint a vaskapoccsal összefogott kapufélfák azt jelenítik meg, hogy azok épp úgy „nem szabadulhatnak egymástól, ahogy az ember meg az asszony sem . Magát a két kaput is az emberpárhoz kapcsolják, amikor elmondják, hogy a „kiskapun szaladgáltak ki az asszonyok, a nagykapun az emberek jártak szekérrel". A harmadik telek A tájegység harmadik udvara jóval nagyobb, mint a többi, kerítése is előkelőbb, zsindellyel fedett palánkkerités. Egyszerű deszka nagykapuja mellett álló talpas kiskapujának (3—9) lekontyolt teteje is zsindelyes. Felirata szerint 1906. március 20-án készült, és Tóth Sándor milotai ácsmester munkája. Az ehhez hasonló kiskapuk és kovácsoltvas díszítésük, levelesen kialakított vaskilincsük a módos erdőháti porták dísze volt. A tájegységben is a legrangosabb porta, egy kisnemesi származású, 90 magyar holdas nagygazda udvarát reprezentáló telek előtt áll (34. kép). A telek fő épülete, a lakóház Uszkáról (3-1) származik, ahol az 1860-as években egy kisnemesi család építette. A vályogépület tetőszerkezetét zsindely fedi. Beosztásával nem sokban tér el a tájegység parasztházaitól, csak a valamivel szélesebb utcai traktusát osztották két helyiségre. Ezzel a kúriák alaprajzához közelít, vagy pontosabban az utcán menőkben látványa a kúriák hatását kelti (35. kép). A tornácról a konyhába lépve jobbra a „vizitszoba,, mögötte a kamra, balra pedig a hátsó szoba ajtaja nyílik. E jelenleg kamrának berendezett helyiség a századfordulóig a vizitszobából nyíló oldalszoba volt (36. kép). A századfordulói átalakítás során a konyhából kikerült, a hátsó részt teljesen elfoglaló kemence az udvari sütőházba, szabadkéményét pedig lepadolták. így a konyha hátsó fala felszabadult, és az oldalszoba ajtaját ide helyezték át. A vizitszobába öntöttvas kályhát állítottak be, és egy hordozható csikómasinán (vastűzhelyen) az évszaktól függően, a hátsó szobában vagy a konyhában főztek. A reformkorban és az ezt követő évtizedekben a klasszicizmus határozta meg a nemesi kúriák, paplakok arculatát, mely stílusáramlat könnyen beilleszkedett a latinos műveltségű nemesség ízlésvilgába. Az uszkai lakóház külső megjelenésében a késő-klasszicizmusnak távoli visszhangját, stüusele46