Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

ÉPÜLETEK Az első telek A főútról érkezőt a szegényparaszti telek sövénnyel kerített épületei fogadják. Valamikor az egész községet ilyen, a fennálló tölgy- vagy é^erkarókat vízszintesen átfonó rekettye- vagy mogyoróvessző kerítés, „rekesz ' kerítette körül. A faluvégi utakat „sarampó ' zárta el, hasonló kivitelben a telkek bejáratánál is álló tőkés kapuhoz (1—9). A szomszédos Bereg megyében, pl. Tarpán (innen való a rekonstruált telekkapu is) úgy tartották, hogy „tőkés kapu, nagy kutya, ott lakik, a nagygazda . Ilyen kaput csak az emelt, akinek erdeje volt, ahol a tőkét kiválaszthatta. A fában gazdag Erdőháton viszont szinte mindenki állíthatott tőkés kaput. (14. kép) 5T —y 1111 —-W j 5T —y J u ff f T i rí fT J u f-í rí T T j tj a a t 0 2M 1 1 é 1 14. kép A tarpai tőkéskapu A kapuoszlop csapján forgó tőkét a rászögezett sövény vagy léc kapulevéllel, a „sarampóval úgy egyensúlyozták, hogy a súlyos szerkezetet félkézzel is megmozdíthassák. Külön ügyesség kellett ahhoz, hogy a kapu készítője „kitapasztalja a csaplyuk megfelelő helyét. A telek főépületében, a Kispaládról áttelepített lakótózban (l-l) emlékezet szerint már az 1890-es években az utolsó tulajdonos, Olajos Ferenc ősei laktak, de a ház feltehetően régebbi. Az épület favázszerkezetű, sövényfalú, beosztása: szoba-konyha-szoba. Konyhája mennyezetének hátsó felében visszaállították az egykori füstfogót, amelyen a két szoba kandallójának idevezetett füstje áramlik a padlástérbe (15. kép). A padlás elöl-hátul nyitott oromfalán jut aztán ki a füst a szabadba. 26