Bereczki Ibolya: Ételünk- életünk. Skanzen Örökség Iskola 9. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A PÁSZTOR TÜZÉTŐL A GYUFÁIG A falusi portákon a háziasszonyok mellett a család legidősebb férfi tagjainak mindennapi feladatai közé tartozott nemcsak a kemence tüzelője, hanem a gyújtós, az aprófa, szalma bekészítése is. Házőrző és háztüznéző szavaink emlékeztetnek bennünket, hogy a gyufa feltalálása előtt bizony nem volt könnyű feladat a mindennapi tűzgyújtás, a tűzhely parazsának, és vele együtt melegének megőrzése. Konyhai lemeztűzhely, sparhelt fűtése. Vezseny, 1975. Néhány évtizeddel ezelőtt még a pásztoremberek öltözékének elmaradhatatlan része volt az ún. pásztorkészség: a díszesen kivarrt bőrzacskó tűzcsiholó acélt, kovát és taplót rejtett, hogy a szabad ég alatt is tüzet gyújthasson gazdája. Szabadtéri kemencék Kisbodakról a Múzeumban A Szigetközi falvak szűk portáin a gyakori tüzek miatt nem lehetett udvari kemencéket használni. Nyáron a konyhai kemencét nem fűtötték, hogy a ház hűvös maradjon. Ilyenkor a zsellér családok asszonyai a telken kívül, közösen felépített és használt kemencékben sütötték meg a kenyeret, a kalácsot és a kulcsos lepényt. Az utolsót 1954-ben a Duna árvize mosta el. A takarékos gazdasszony „Üres kamrának bolond a gazdasszonya." - tartotta a szólás, s bizony, nagy szégyennek számított, ha az előző évben aratott búza nem tartott ki a következő aratásig. A paraszti világban nagy szerepe volt az önellátásnak, kevés készpénz forgott a háztartásban. Sok helyen „csak sóra, paprikára" költöttek, minden más megtermett a kertben és a földeken, a gazdasszony fontos erényének tartották a beosztó, takarékos gondolkodást. A nehéz időjárási körülmények, aszályok miatt bekövetkező ínséges időszakok, vagy éppen a háborúk, válságok tovább nehezítették a sokszor tíz-tizenkét gyermeket nevelő családok helyzetét. Ma az áruházláncok élelmiszerek tömegével árasztják el kontinensünket. A szupermarketek választéka napszakra és évszakra való tekintet nélkül mindig teljes: a polcokon még este is friss kenyerek sorakoznak és akármikor lehet friss epret kapni. A maradék élelmiszer, függetlenül attól, hogy még fogyasztható-e, a szemétbe kerül. Az emberi fogyasztásra termelt élelmiszerek egyharmada végzi a szemétben, áll egy nemrég publikált jelentésben, amit az ENSZ élelmezési problémákkal foglalkozó osztálya készített. Számokban kifejezve ez évente több mint egymilliárd tonna élelmet jelent. Te mit gondolsz? Mi lehet az oka az élelmiszer ilyen mértékű pazarlásának? Te hogyan tudnál takarékoskodni az élelmiszerrel? 8