Csonka-Takács Eszter: Év- kör- kép. Ünnepek és hétköznapok. Skanzen Örökség Iskola 6. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

IDŐ, ÖNELLÁTÁS, PARASZTI MUNKA, AZ ÜNNEP RITMUSA, AZ ÜNNEP TARTALMA „Az esztendő a legkerekebb időegység. A tavaszi újulásban, a nyári érettségben, a téli nyugalomban a természet körforgása nyilvánul meg. Ez határozza meg az ember életét és munkáját." (Bálint Sándor) A hagyományos paraszti életmód alapja az idő körforgása volt. Ez határozta meg az élet ritmusát, a hétköznapokat, a munka rendjét, a pihenést, a tevékenységek formáját. Ma elsősorban a naptári évhez igazodunk, a hagyományos időszámítást viszont a négy évszak váltakozása határozta meg. Gondoljunk arra, hogy egészen más feltételek között éltek a vidéki emberek még 100 évvel ezelőtt is (pl. nem volt elektromos világítás). A nappalok és éjszakák váltakozása, a világos és sötét órák száma befolyásolta a napi munka rendjét: mivel télen rövidek a nappalok, ezért hamar tértek nyugovóra, nyáron pedig a Nappal együtt korán keltek. Ma már azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy például kenyeret, tejet, kolbászt vagy éppen lepedőt és inget nem a boltban vásároltak, hanem mindenki maga termelte meg az ennivalóját, maga készítette a ruházatát. Az ételnek való alapanyagokat a szántóföldeken, a konyhakertben, a gyümölcsösben termelték meg, a ház körül pedig állatokat tartottak. A háztartásokban nem volt se hűtőszekrény, se hűtőláda. Ügyesen be kellett osztani a napi, heti adag ételt, például kenyeret csak hetente egyszer sütöttek, és a tartósításnak is sokféle fortélyát ismerték (pl. savanyítás, szárítás, füstölés). Miután mindez nagy munkával járt, a munka rendjét jól meg kellett tervezni. Szántás Az évszakok váltakozása meghatározta, hogy mely munkafolyamatot mikor kellett elvégezni. A tavasz az előkészítés (szántás, vetés, ültetés, palántázás), majd a növelés és gondozás időszaka. A nyár és az ősz eleje a betakarításé. Minden élelmet és alapanyagot ekkor hordtak be a földekről, kertekből, hegyekről, vizekről. Az ősz vége és a tél az elraktározás, a feldolgozás ideje. így tehát a gazdasági év ritmusa határozta meg az életmódot: egy éven belül változott, hogy mennyi munka és mennyi pihenési lehetőség adódott. A dolgos napokat azonban néha (hetente egyszer, vasárnap mindenképpen) felváltotta az ünnepnap. Munka és pihenés, hétköznap és ünnep határozottan elvált egymástól. Emellett minden ünnepi alkalomnak megvolt a maga menete: a készülődés szakasza (testi-lelki felkészülés, a környezet előkészítése), a kiteljesedés, tetőpont (befelé fordulás, szertartások, meghittség) és a levezető szakasz (közös étkezés, mulatság). 6