Csonka-Takács Eszter: Év- kör- kép. Ünnepek és hétköznapok. Skanzen Örökség Iskola 6. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Luca napján nem volt szabad varrni, nehogy „bevarrják a tyúk fenekét", vagyis nehogy elmaradjon a tojásszaporulat, ami nagyon fontos tápláléknak számított. A házról-házra járó lucázók jókívánságaikban is a bőséget, a termékenységet fogalmazták meg: „Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag, réten a fűszál! Annyi kolbászuk legyen, hogy kerítést lehessen belőle fonni!" Borbála napon egy gyümölcsfa ágát levágták, majd a szobában vízbe tették. Ha karácsonyra kivirágzott, az eladósorban lévő lány úgy hitte, hogy a következő évben férjhez megy.Luca napján egy cserépbe búzát ültettek, ami karácsonyra kihajtott, és ha jól besűrűsödött és megnőtt, jó termés ígérkezett a következő esztendőre. Ezt hívjuk lucabúzának. „HALLJÁTOK, ÚJ HÍRT MONDOK...." Az időszak legjelentősebb eseménye a karácsony. Ahogy az adventi rákészülés, úgy a karácsonyi ünnepkör is hosszabb időszakot takar. Egészen pontosan 12 napból áll, december 25-től január 6-ig, Vízkeresztig tart. Szinte minden napra jutott Krisztus születését dicsőítő (betlehemezés, kántálás) vagy jókívánságokat tolmácsoló, egészségvarázsló (regölés, aprószentekelés, harsogtatás), illetve névnapköszöntő (János, István) házaló szokás. A karácsony Jézus születésére való emlékezés ünnepe, melyet számos szimbolikus tárgy és cselekedet kísért. Az ünnep középpontjában eredetileg nem az ajándékozás és a karácsonyfaállítás, hanem a bensőséges ünneplés állt, amit Jézus, a fény eljövetele miatt tartottak. A karácsonyfa elődje a „termőág", máshol a „világabroncs" volt. Karácsony vigíliája* családi körben, meghatározott étkezési renddel járt. A böjtös vacsorán jelképes jelentéssel bíró mézet, diót, fokhagymát, almát és főleg mákos gubát vagy valamilyen sült tésztafélét fogyasztottak. Az utána következő napokat a faluban nagy jövés-menés, vendégeskedés és sokféle énekes szokás jellemezte. A karácsonyi asztalra terített ünnepi abrosz különleges jelentéssel bírt. A rajta összegyűlt morzsát (karácsonyi morzsa*) nem dobták ki, hanem belekeverték az állatok takarmányába, hogy megóvja őket a betegségtől. Magát az abroszt pedig a búza vetésekor „vetőabrosznak" használták, hogy áldásos legyen a termés, „szapora legyen a búza". Háromkirályok (Néprajzi Múzeum] Az év végét még 100 éve is csöndesebben ünnepelték, mint ma szoktuk. Szokások és hiedelmek szempontjából az újév első napja volt igazán jelentős, mert úgy tartották, hogy az aznapi tevékenységek, látogatók meghatározzák az egész év kimenetelét. A karácsonyi időszakot Vízkereszt, Jézus megkeresztelésének emléknapja zárja. Ekkor tartották a háromkirályjárást* és a házszentelést, de egyben az ünnepi pihenőnapok, vendégeskedések végét is ez jelentette. Te mit gondolsz? Szoktál-e az év első napján fogadalmat tenni az új évre? KARÁCSONY VIGÍLIÁJA: december 24., karácsony előestéje, böjtje. KARÁCSONYI MORZSA: a karácsonyi asztal tartozékaként jelentős volt a szerepe különféle mágikus eljárásokban, elsősorban emberi vagy állati betegségek füstöléssel való gyógyítására, a gazdaság termékenységének növelésére. HÁROMKIRÁLYJÁRÁS: általában Vízkeresztkor a bibliai háromkirályokat megszemélyesítő alakoskodók, gyerekek, vagy csak lányok köszöntő felvonulása. Betlehemesek (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) Karácsonyi asztal 17