Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

VAROSKEPZO TENYEZOK, TARSADALMI SZERKEZET, MEGELHETES, POLGÁRI ELETMOD A mezővárosok keletkezése a 14. századra tehető, amikor a paraszti árutermelés kibontakozik és a jobbágyok szabadon költözhettek. Működésük a 15. században már jól dokumentálható. Valódi kifejlődésük és virágkoruk a 18. században és a 19. század első felében volt megfigyelhető. A magyar mezővárosok többsége - köztük több felföldi is - az 1876-os városrendezési törvény után falunak minősült. A mai Magyarországon található 3 200 település között a városok száma meghaladja a 300-at. Ezen városok jelentős része egykor mezővárosként működött, s szerencsés esetben egyenes fejlődési úton vált mai modern várossá. Milyen tényezők segítették a mezővárosok fejlődését? Egyes mezővárosok az Alföldön, alkalmas természeti adottságaikra építve, az állattartásra (szürkemarha) szakosodtak. Más települések, mint földesúri uradalmak központjai emelkedtek fel, és szereztek-kaptak kedvezményeket. Mezőváros-fejlesztő tényező volt a földesúri vár, vagy a törökök elleni harcok idején működő végvár. Az Alföld és az északi hegyvidék találkozási zónája kedvező feltételeket teremtett a mezővárosi fejlődésre. Az utak mellett létrejött vásáros helyek könnyebben fejlődtek mezővárossá. A felföldi mezővárosok (oppidumok*) is szereztek kiváltságokat világi és egyházi földesuraiktól. Földesúri szolgáltatásaikat rendszerint pénzzel váltották meg. A mezővárosok lakói háromfelé adóztak: az államnak, az egyháznak és a földesúrnak. Külön kiváltságnak számított a mezővárosok számára a közös adózás. rU * Vásároshely (Gyöngyös] Ma is az egyik legaktuálisabb kérdés a helyi önkormányzatok gazdasági és szervezeti önállósága, s ma is fontos a településeknek a helyi adókból származó bevétel az intézményeik fenntartása és a helyben élők életkörülményeinek biztosítása érdekében. A városi települések céhes iparukkal és mezőgazdaságukkal egyaránt specializálódtak. A mezővárosok legfelső rétegébe tartoztak a püspöki mezővárosok, mint amilyen Eger vagy Hejce volt, valamint az állami tulajdonú kamarai mezővárosok, mint például Miskolc. Egyes felföldi mezővárosok rangját növelte, hogy kulturális központ is volt, mint Sárospatak, Eger vagy Miskolc. A Felföldi mezőváros tájegység a Múzeumban OPPIDUM: a mezővárosok latin elnevezése. 6