Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A hejcei Lakóház szobájának asztalán egy ritka tárgyat Láthat a berendezés részeként az érdeklődő látogató. A berendezési szituáció szerint borszállítmánnyal hosszú fuvarba induló fiatal gazda összekészített holmijának részeként kerül elő a pincetok láda. Az asztalon két hasáb formájú palack áll a nyitott láda mellett, melybe további hat már be is került. A borszállítmány legértékesebb tokaji aszúit készíti éppen össze a borkereskedő. A pincetok egy rekeszekre osztott fedeles ládika, amely a bele illeszkedő, jellegzetes formájú, borral töltött palackok tárolóhelyéül és védelméül is szolgált. A magyar szépirodalomban is megjelenik a pincetok, például az „Egy magyar nábob" című Jókai regényben, a dúsgazdag Kárpáthy János útikészletének meghatározó darabjaként szerepel. A nemesi tulajdonú ládák és üvegek különösen gazdagon díszítettek voltak. A palackok lehettek festettek, gravírozottak egyaránt. A múzeum gyűjteményében lévő pincetok ládika rekeszeinek száma 8, de ismeretes 27 rekeszes láda leírása is, illetve azok a korabeli feljegyzések, melyek a pincetok egykori jelentőségét hangsúlyozták: „Okos tanács! Pincetokot pakoly a saroglyaba!", vagy az egykori haragosok között elhangzott súlyos átkot: „Pincetokja folyjon ki!" A hejcei lakóház a Múzeumban A hejcei pincetok láda A vasút előtti távolsági borkereskedelem legfontosabb eszközei a lovaskocsik voltak. A rendszerint két lóval vont fatengelyes járműveket a helyben élő bognárok, kerékgyártók készítették. Mikor borszállítmánnyal indultak útnak, akkor az első és hátsó tengelyt összekötő ún. nyújtót a leghosszabbra állítva megnyújtották a jármű rakodó részét. Jellemzője az ilyen járműveknek, hogy nincsenek lőcsei, hanem a rakoncának nevezett rövid rudak tartják a rakományt oldalról az első és hátsó tengely fölötti párnafákba állítva. Az 1880-as évekig a lovaskocsik többsége még hagyományos fatengelyes jármű volt, bár már nem számítottak ún. fakó szekérnek* hiszen egy-egy alkatrészen megjelentek a vasalások. A fatengely rugalmasabb volt, viszont teherbírása kisebb, mint a lényegesen vékonyabb kovácsoltvas gyári tengelyeknek, melyeknek az elterjedése aztán fokozatosan egységesítette például a dűlőutak keréknyomainak távolságát is a szőlőhegyeken. Szekér FAKÓ SZEKÉR: csak fából készült alkatrészekből álló jármű. 29