Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Napjaink gazdasági folyamataihoz mérten is kiemelkedő jelentőségű változást jelentett a magyarországi céhes ipar átalakulása, s az ebből kibomló - a nemzeti történelemben példátlan - ipari fejlődés a 19. században. A jelenben zajló globalizáció, a multiknak nevezett nemzetközi óriásvállalatok az iparban, vagy a kínai tömegtermelés elképzelhetetlen méretei nyilvánvalóan ismeretlenek voltak 150 évvel ezelőtt. Viszont a hagyományos, középkori előzményekre épülő céhes kézművesség az utolsó évtizedeit élte. Gyakorlatilag teljesen átalakulva ekkor jelentek meg a modern gyáripar termékei, mint pl. a keménycserép és porcelánedények, a bádog és öntöttvas konyhai felszerelés, a gyári textilek a viseleti darabokon és a háztartásokban is. Te mit gondolsz? Hogyan vívnak napjainkban elkeseredett harcot a minőségi terméket előállító kézmű­vesek* a gyárak tömegtermelésével? A szőlőművelésre épülő gazdaságú mezővárosokban a különböző iparosok között is kiemelt szerepük volt a bor­hoz kapcsolódóknak. A bodnárok* (az ország más vidékein kádár, esetleg pintér elnevezéssel) munkájára a Hegy­alján különösen nagy igény volt, mert a tokaji bort gyakran hordóstól adták el, s így minden évben új hordók­ra volt szüksége a gazdáknak. A hordó a legjobb minőségű, lehetőleg csomómentes tölgyrönkökből készült. A dongákat faragóbárddal kinagyolták, majd a faragószékbe befogva vonókéssel, gyaluval finomítottak rajtuk. Ez­után két évig pihentetni kell az anyagot, erre szolgáltak az udvar végében álló szárító máglyák, melyek mindegyiké­ben száz darab 136 literes, úgynevezett gönci hordóra elegendő anyag volt. Hotyek Attila erdőbényei kádármester Faabroncsos gönci hordó A hordókészítés úgy kezdődik, hogy a kádár a dongákat beleállítja az abroncsba, majd ha kellően sikerült befeszíteni, felrak még abroncsot. Ezek után forgácsból rakott tűz­re borítja, és megfelelő szerszámmal összehúzza. A tüzelés miatt a hordókészítés többnyire a szabadban, vagy valami féltető alatt folyik. Beillesztik a hordófenekeket, kifúrják a csaplyukat, véglegesre szögecselik az abroncsokat és el is készült a hordó. A bodnárok által használt kézi szerszámok jellegében az első igazi változást az 1700­as években elterjedő gyaluk alkalmazása jelentette, ami német hatásra történt. Ezt a hatást a bodnárlegények tanulóideje alatti kötelező vándorlás is elősegítette. Te mit gondolsz? Napjainkra ez a munka hogyan változott meg a borászat fejlődése következtében? KÉZMŰVES: valamely szakképesítéshez kötött iparág művelője, aki műhelyében kéziszerszámokkal, illetve elemi erővel meghajtott gépek segítségével végez termelőtevékenységet. A feldolgozott anyag vagy a sajátja, vagy a megrendelőé, díjazása történhet pénz­ben vagy természetben. BODNÁR: a dongás faedényeket készítő iparos. 15

Next

/
Thumbnails
Contents