Kiss Kitti – Csesznák Éva: „Ki fia, borja?” A hagyományos családformáktól. A fogadott rokonságig. Skanzen Örökség Iskola 4. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

„ÍZIG-VÉRIG ROKONOK" - NEMZETSÉG, NEMESSÉG, KISNEMESEK A nemzetség szó tágabb értelemben a történeti múlt kiemelkedő és nagyszámú rokonsággal rendelkező családjait jelenti. A 19. században a falvakban még számon tartották a nemzetségeket, mint apaági vérrokonsági csoportokat. A nemzetség, nemzet szó tehát általában rokonsági, valamilyen összetartozási viszonyt, azonos őstől származást takar. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy csak a nemes családoknak van nemzetsége. A nemzetségbe nemcsak az apaágon számított a rokonság, hanem a meghalt ősök és az oldalági rokonok is beletartoztak harmadik unokatestvérig (ágazatig, ízig). A férfiak apjuk nemzetségébe tartoztak. A lányok férjhezmenetelükig apjuk nemzetségének voltak tagjai, férjhezmenetelük után férjük nemzetségéhez tartozónak számították őket. A nemes szó eredetileg azt jelentette, hogy valaki nemzetségbe tartozó. A honfoglaló magyarok nemzetségi rendben telepedtek le. A nemzetségek nagycsaládokból álltak, és mivel közös őstől származtak, vérségi kötelék volt köztük, a nemzetségen belül egymás között nem házasodtak. A nemzetségek alkották a törzseket. A Magyar Királyság létrejöttével azok lettek nemesek, akiknek a király földet adományozott. Amikor már nem volt több szétosztható föld, nemesi kiváltságlevéllel - amit másként „kutyabőrnek" is neveztek - válhatott valaki nemessé. „Kutyabőröm nem hiányzott, De hibás volt dátuma, Bennem a tens vármegyének Elveszett egy vótuma: Ki tudja, ha e szavazat El nem vész...? Eh! feledjük, ostobaság Az egész." (Arany János: Arkádia-félel Nemesi kiváltságlevél (Szabadtéri Néprajzi Múzeum] A kisnemesség a nemesi társadalom legnépesebb csoportja volt a feudalizmus idején. A középnemességtől paraszti életmódjuk, a jobbágyságtól előjogaik különböztették meg őket. Telkük akármilyen kicsi is volt, nemesi birtoknak számított. Erős nemzettudattal rendelkeztek, számon tartották őseik főbb cselekedeteit. Felmenőiket* 6-7 generációra visszamenően név szerint ismerték, míg a parasztok legfeljebb 3-4 generációt tartottak számon. Minden nemzetségben gondosan őrizték a kutyabőrt, a nemesi kiváltságlevelet, s a társadalmi rangjukat bizonyító egyéb iratokat. Egyes nemes családok a középkorig, az első királyokig, sőt az első honfoglaló nemzetségekig is visszavezették őseiket. (ciMdfa ) FELMENŐK: az utódoktól az ősök felé vezető ág: szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, szépszülők stb. 25 Kisnemesek karácsonya (Szabadtéri Néprajzi Múzeum]