Vass Erika – Molnár József: Maria és Julis, „...Mindent ott kellett hagyni.” Foglalkoztató füzet. A történelem sodrában című állandó kiállításhoz. MariaSkanzen Örökség Iskola 3. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Képek „A történetem sodrában" című állandó kiállításból Alakítsatok 3 csoportot, és kövessétek végig a székelyek, a felvidékiek és a svábok életéről szóló tablókat! Számoljatok be a másik két csoportnak az akkori életkörülményekről! Lakberendezés: Gazdálkodás: Táplálkozás: Viselet: Vallás, nyelvhasználat: sts ... HAGYJAK OTT MINDENT? Mutasd be a többieknek! Készíts magadnak egy listát azokról a dolgokról, amik hiányoznának neked, ha úgy költöznétek el, hogy semmit se vihetnél magaddal! A KRANNER CSALAD SORSA AZ 1940-ES EVEKBEN Maria Kranner: „Mosonszentpéter 2.250 lakosából 1907-nek kellett távoznia 1946 áprilisában. Családunkban senki nem volt tagja a Volksbundnak. Apám mozgásképtelen volt, tolókocsiban kellett ülnie. Katharina nővérem férje mint magyar katona a Don-kanyarban esett el. Johann magyar honvédként olyan súlyosan megsebesült a fronton, hogy leszerelték. Ennek ellenére 1944 nyarán a németek elvitték az egyik fegyveres SS alakulathoz. 1944 karácsonya körül esett el a budai vár körül vívott harcokban. Az SS-be vonultatták be Michaelt is, aki a Tito-partizánok elleni csatákban szerzett súlyos sebesülést. Josef mint segéd egy bősárkányi iparosnál dolgozott, szerencsére még nem volt katona. A kitelepítési listák összeállításakor Theresia Budapesten dolgozott, én pedig ott tanultam. Édesanyánk írt, hogy ne küldjünk levelet, ne tudják, hol vagyunk. Kettőnk kivételével mindnyájan a kitelepítésre ítéltek listájára kerültek, és 1946 húsvét napján délelőtt indult a vonatuk, még templomba se tudtak menni. Majd kéthetes, marhavagonokban megtett fárasztó út után a Heilbrontól 15 km-re fekvő Massenbachhausen parasztcsaládjainál kaptak kegyelem-szállást. Rézivei azt sem tudtuk, hova kerültek, mi lett az otthonunkkal, sokáig nem kaptunk levelet. Én sajnos többet nem is találkozhattam a szüleimmel, mert édesapám 1953-ban, édesanyám 1956-ban meghalt. A szüleimnek csak a sírját tudtam meglátogatni, amikor sok évig tartó kérvényezés után 1957-ben engedélyezték, hogy Németországba látogassak." 20