Vass Erika – Molnár József: Maria és Julis, „...Mindent ott kellett hagyni.” Foglalkoztató füzet. A történelem sodrában című állandó kiállításhoz. MariaSkanzen Örökség Iskola 3. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A lakóház a hazai német építőművesség jeles példája a 19. századból. Az épületet eredetileg egy gazdag földműves, Johann Lukas birtokolta a szomszéd házzal együtt. Őt és családját kitelepítették Németországba, helyükbe 1945-ben a bukovinai székely Biszak család került Andrásfalváról. A berendezés az 1959. évi állapotot tükrözi: az első helyiség az ünneplő szoba, az ablak mellett ált a bukovinai szőttesekkel felvetett ágy. A második helyiség a nagyszülők, Biszak Ferenc és felesége, Varga Julianna lakókonyhája. Fiuk, József és felesége, Dani Teréz két kisgyermekükkel, Józseffel és Erzsébettel a hátsó szobában laknak, illetve a hátsó konyhát használják. József a helyi bányában dolgozik, így a család már nem földművelésből él. 1. Nézd meg a kiállításon található térképet! Kövesd nyomon a bukovinai székelyek, a magyarországi németek és a felvidéki magyarok mozgásának irányát és számukat! A konyha A SVÁBOK KITELEPÍTÉSE 2. Értelmezd a szöveget! 1944 végén kezdetét vette a németek kollektív felelősségre vonása. A 17-45 év közötti férfiak és a 18-30 év közötti nők közül kb. 50.000 német személyt elvittek a Szovjetunióba malenkij robotra* vagyis jóvátételi közmunkára. Csak a legszívósabbak élték túl az éhezést, a nehéz fizikai munkát és a hideget. A több éves kényszermunkáról voltak, akik csak 1949-ben térhettek haza. Sokan akkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy időközben rokonaik, barátaik többségét Németországba telepítették, és szülőfalujukba, házaikba idegenek költöztek. 1946-48 között ugyanis kollektív bűnösség vádjával a magyarországi németek közel felét „egy batyuval", 20-50 kg-os csomaggal kitelepítették (megközelítőleg 200.000 fő, melyből 57.822 személy a Délkelet-Dunántúlról származott). 16