Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A Legidősebb fiú, Marton Mihály és családja, bár egy csekély ősi földet megőrzött, de szakított a földműveléssel. Megélhetőségüket más úton igyekeztek biztosítani. Ipari foglalkozásra tért át, kisiparosként tartotta el családját. Marton Mihály kitanulta a csizmadia mesterséget, útlevelet váltott és kereskedett. A környező falvak vásáraira háton hordta az eladni való csizmákat. Pásztora is járt, ám az már Nógrád megye volt, ezért kellett az útlevél kiváltása. Igen fiatalon, 32 éves korában halt meg, ekkor Ferenc fia még csak 1 éves volt. Gyermeke édesapja mesterségét folytatta, susztermester és csizmadia lett. Ferenc három felnőtt korig életben maradt fia is iparos, kisiparos lett Gyöngyösön. Sándor mézeskalácsos mester, gyertyaöntő, Ferenc csizmadia, István suszter. Nősülésükkor iparos családból választottak feleséget. Három generáción keresztül a csizmadia-cipész mesterség volt az uralkodó mesterség a családban. Az 1880-as évekre a legtekintélyesebb iparos családok közé tartoztak Gyöngyösön. Az ipartestület vezetőségi tagjai voltak. A Marton család 1874-től a Zsinór utca 243-as szám alatt lakott. Házukban volt a műhelyük is, sőt tanoncaikat is el tudták helyezni. A műhelyben a polcokon sámfák, cipők, a háromlábú szék mögötti kis asztalon kalapácsok, árak, kefék, bőranyagok, tűzőanyagok, szegek, cérnák jelezték a betérő számára a mester szakértelmét. A suszter és a csizmadia két mesterség volt ugyanis. A suszter csak javított, a csizmadia volt az, aki készítette is a cipőket és csizmákat. A maga idejében közösségi térként is funkcionált a mester kis helyisége, itt cserélték ki a híreket az emberek, itt pihentek meg, itt töltöttek derűs perceket a mesék, pajzán történetek révén. A lábbelik készítése több mint száz műveletből áll. A suszterek már a 18. században használtak mértékegységet a láb nagyságának jelölésére: az öltések száma szerint osztályoztak. A számozás a 19. században vált lényegessé, ekkor indult meg a tömeges cipőgyártás. A személyre szabott modellek készítésének első fázisa a szemrevételezés, ezt követi a láb körberajzolása, a talplenyomat, illetve a vetületi rajzok készítése. Ezután a kaptafának, vagyis a láb hasonmásának előállítása következik, amelyet fából, kézzel faragnak. Minden típushoz más és más ilyen sablon kell, amelyhez körülbelül 35 méretet szükséges összevetni. Ezután már csak a sarok formájának, méretének megtervezése és a talpív kialakítása van hátra. A modell megálmodásához szintén a kaptafát használják, a tervező gyakran arra rajzolja a felsőrész díszítését. A cipő minőségét elsősorban a felhasznált bőr típusa alapján határozhatjuk meg. Marton mester nem a legelegánsabb közönségnek dolgozott, vevői középosztálybeliek voltak. Vásárlói főleg az árakat figyelték, kliensei, vagyis a közép- és alsó középosztály tagjai számára különösen fontos volt az árak mérlegelése. Az ár feltűnő kiemelése a műhely bejáratánál, valamint az ingyen árjegyzék megküldése kérésre magától értetődő dolog volt a mester számára. Jellemző volt a cég stílusára és a vevőikkel való baráti viszonyra az a nagy méretű plakát, melyet a műhely bejárata melletti táblára helyeztek el, s melynek szövege a következő volt: Én, Marton Ferenc fia, mely cég ezentúl Marton Mihály néven fog szerepelni, ezennel felhívom figyelmét az uraknak cipőim kitűnő tulajdonságára, miután annak egyetlen dobbanására elhallgat az asszony. Anyósoknak 3 dobbanás szükséges. Dacára a sok dobbanásoknak a nálam vásárolt cipőért 1 évig jótállást vállalok. Pár nap múlva a szöveg alatt egy levél jelent meg: „SÁNDOR GYERE HAZA minden meg van bocsájtva, nem bántalak, dacára, hogy elkövetted azt a könnyelműséget, hogy másutt vásároltál cipőt, holott tudnod kellene, hogy Marton Mihály mily előnyöket biztosít, minden cipőért 1 évig jótáll, ingyen ad egy tégely guzi-kenőcsöt, mely megakadályozza a bőr repedését. A nem tetsző cipőket visszaveszi és a pénzt visszaadja. Vidékre minden csomagot portómentesen küld és csak 30 krajcárt számít. Ingyen ad képes árjegyzéket, mértéknek pedig elég, ha papírlapra harisnyába állva a lábtalpot lerajzolod, remélem belátod hibádat." Ismét pár nap elteltével jelent meg a következő felirat: „SÁNDOR HAZAJÖTT! Mert már rongyos lett a cipője, amit másnál vett és megesküdött párjának, hogy hibáját belátva csupán nálam fog vásárolni. Egyúttal felszólítja a nagyérdemű közönséget, hogy okuljon példáján. A Marton Mihály cég pedig ahelyett, hogy elismert munkáját drágítaná, árait még jobban leszállítja, hogy a kizárólagosan magyar áruit kedveltté tegye." 21