Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

SCHWARTZ ADOLF GYÖNGYÖSÖN A „LIQUER, RUM ÉS PÁLINKAGYÁR" TULAJDONOSA Schwartz úr igen vidám ember volt. Azt vallotta, hogy a legnagyobb problémára is megoldást hozhat egy féldeci, s ő ezt a szokást minden adandó alkalommal gyakorolta is. Széles vállú, hosszú kezű ember volt, mikor karjait kitárta, szinte az egész világot magához tudta volna ölelni. Nagyhangú, gyors beszédű, örökké mosolygós embernek ismerték. Soha nem maradt egy helyben, mindig intéznie, megbeszélnie, szerveznie kellett valamit. Néha úgy érezte, hogy szűk neki ez a világ, ilyenkor útnak indult, ismerkedett más városokkal, új ismereteket, barátokat és technológiákat szerzett be. Jogot formált arra, hogy a város ügyeiben véleménye meghatározó szerepet kapjon. Minden nehézsége ellenére úgy vélte a pálinka és egy kis barátkozás megoldja gondjait, s fejlődésnek indul ismét vállalkozása. Nem sajnált érte sem időt, sem fáradtságot, sem pénzt. Örök optimistának ismerték. A kiegyezés utáni években spekulációs láz tört ki, és a szeszipar is nehéz helyzetbe került. A nagyobb gyárak főképpen többféle termék gyártásával vészelték át a válságos időket. Az ipar fejlődésével az alkohol a vegyipar nélkülözhetetlen alapanyagává vált, de a túl magas adók gátolták az alkalmazását. Ezt az ellentmondást rendelettel oldották fel oly módon, hogy (a fogyasztási célra felhasznált szesz adóztatását megőrizve) adómentessé tették az ipari felhasználását. A rendelet végrehajtása végett vezették be a szesz denaturálását. A cukorgyárak számának növekedése lehetőséget teremtett, hogy az ott melléktermékként jelentkező melaszt szeszgyártásra használják. Schwartz Adolf szeszgyára 1880-ban már az ország egyik legnagyobb szeszgyára volt. Igen jó gazdasági hozzáértéssel fejlesztette a gyárat, a mezőgazdasági szeszgyárakban előállított nyersszesz nagy részét finomította, ecetgyárat létesített, így az ország ecetszükségletének tekintélyes részét innen látták el. A szeszgyári moslék hasznosítására marhahízlaldát létesített, az ipari szeszfelhasználás céljaira pedig nagy teljesítményű denaturálótelepet rendezett be. Amikor a szeszgyártásnál a melasz nyersanyag felhasználására tértek át, a szeszgyár mellé cukorgyárat épített, és az ott keletkezett melaszt fuvarköltség nélkül használta fel a szeszgyárban. A gyártott termékek számát jelentősen növelte: denaturált, víztelen szeszt, ételecetet, likőröket, konyakot és gyümölcspálinkát, növényvédő szereket, különleges oldószereket, butanolt, foszfáttartalmú sókat és egyéb termékeket gyártottak. A Schwartz-gyár a kiegyezés utáni dekonjunktúra, a pénz- és hitelválság idején is jól jövedelmezett, sőt bővítette üzemét, szénbányát alapított, részvényese lett a bőrgyárnak és a banknak. A gőz felhasználása forradalmasította az alkoholgyártást, elősegítve a szesztartalmú termékek minőségi és mennyiségi növelését. A mennyiség növelésével csökkentek az alkohol árak, tehát a „gyógyszerből" lassan élvezeti cikké váltak a termékek, ennek hatására kezdődött el ipari méretekben a pálinkagyártás. Részletes adatokat termelésükről nem közöltek. Az iparkamarai jelentés a királyi pénzügyi igazgatóságtól nyert adatokra hivatkozva annyit közöl, hogy Heves megyében „a termelt szesz mennyisége 313 234 hektoliter. Szeszadó címén Hevesben 105 518.- Ft. bevétel folyt be." A szeszgyártás súlyára mutat, hogy 1890-ben a megyében használt 264 gőzkazánból 10-et a szeszgyárakban alkalmaztak, kb. annyit, mint a cukorgyártás területén. 16