Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

GRÓF KÁROLYI GYÖRGY NAGYBIRTOKOS Károlyi gróf egyenes tartású, büszke ember volt. Kackiás bajusza szinte kiszúrta az előtte állók szemét. Amikor ideges volt valamiért finom mozdulatokkal pödörgette a bajusz végeit, ilyenkor úgy érezte kardforgató gróf őseinek emléke járja át szívét, s ha már kardja nem lehet, hát bajszával szúr rendet a tévelygők között. Saját fontosságának tudatában volt. Ha valamely kérdésben szólnia kellett, általában saját magával példálódzott, s ilyenkor hosszú, vékony ujjaival magára mutatva próbált súlyt adni érveinek. Őrizte ősei szokásait, s bár nagy érdeklődést mutatott a technika újdonságai iránt, öltözködésében mindig kimutatta magyar nemesi voltát. Sűrűn járt Pestre, ruháit is ott varratta. Megvetette a szeleburdi társaságokat, ideje nagy részét kaszinókban, utazásokkal töltötte. Biztos volt abban, hogy ő az új kor szellemének megtestesítője, aki a sokat próbált nemzetet, a hazát az ipar segítségével újra a nagy nemzetek közé fogja emelni. A Károlyi-birtok Eger s Gyöngyös között, a Mátra déli és északi oldalán terült el. Déli része sík, jó fekete kötött talajból, néhol televényes homoktalajból állt, itt termelték a keresett verpeléti és debrői dohányt. Északi része erdők között magasan fekvő homokosabb és mésztartalmú szántóföldekből állt. A síkon fekvő gazdaságokban búza, tengeri, árpa, zab, répa, lucerna, takarmány, bükköny, a hegyek között pedig búza, rozs, tengeri, árpa, zab, vörös lóhere s baltacin termett. Volt az uradalomnak a debrői gazdaságban egy szeszgyára, ahol mintegy 1500 akó szeszt termeltek, a moslékot pedig ökrök hizlalására fordították. Párádon működött egy üveggyár, ahol évente 60 ezer schok (1 schok hatvan darabot jelent) üveg készült, továbbá az uradalomhoz tartoznak a parádi fürdők is. A Tarna folyón volt a birtoknak 12 vízimalma, melyeket haszonbérletbe adtak. A Mátra keleti, délkeleti nyúlványai Gyöngyösoroszi, Recsk és Párád térségében ércet rejtenek mélyükben. E kincs felkutatása már 1845 körül elkezdődött, amikor gróf Károlyi György nagybirtokos és Wrányi György pesti pénztőkés a Mátra különböző pontjain, mindenekelőtt a recski határban fekvő Lahoca-hegyen turzásokat végeztetett. A Mátra Bánya Egyesület részvénytársasági alapon jött létre akképpen, hogy 12 800 db bányarészvényből az addigi telektulajdonosok, tehát a megelőző években is érckutatással foglakozó földbirtokosok összes bányabirtokaikért és a rajtuk lévő építményekért 4 400 db részvényt kaptak a bányatársulattól, 4 400 részvényt elárusítottak, 4 000 db-ot pedig tartalékban hagytak. Már az alakuló közgyűlésen 2 000 részvényt jegyeztek. Legtöbbet, 658 db-ot Károlyi György (50 Ft névértékű) jegyezte. Az első évben 62 905 q zúzércet, 2 546 q dúsércet termeltek, 20 516 Ft értékben. Az összérték 193 q réz, 57 font ezüst, 2,8 font arany értékéből állt össze. Az évi nyereség 2 117 Ft volt. 13