Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

a városi tanács szigorúan tilalmazta és a rendbontókat marhájuk és szerszámuk elvételével, valamint 40 forint büntetéspénz megfizetésével sújtotta. Épülethez való fát csak a tanács külön engedélyével lehetett szedni, miután az ezzel megbízott tisztviselők felmérték, hogy a háztető, ajtó és padozat elkészítéséhez mennyi anyagra van szükség. Állatok legeltetésére alkalmas területben a város lakosai soha nem bővelkedtek. Legelőterületét II. József idején 659 katasztrális holdra mérték. A város eredeti határán belül 205, Encs pusztán 7, Bene pusztán pedig 447 holdon járatták a jószágokat. Egy 1828. évi adatfelvétel szerint a városi közösség tulajdonában lévő pusztákon voltak legelők. A 19. század közepén Gyöngyösön 611 holdat használtak erre a célra. A kijelölt legelők mellett az ugart, betakarítás után a tarlót, valamint a tanács engedélyével az erdei tisztásokat is járatták az állataikkal. A sertéseket a Mátrában makkon hizlalták. Több szempont figyelembevételével jelölték ki a legelés helyét, határozták meg a gulya, konda kötelező útvonalát. A 18. század utolsó évtizedeiben például a szamarakat leggyakrabban a „Bene hátszíja" és a Sós tó közötti területre, a kecskéket pedig a Pipis hegyre hajtották. Itatásra az állatokat a Bene vizéhez terelhették, de a legeltetést a patak környékén szigorúan tiltották. A makkos erdőben való hizlalásért a helybeliek is taksával tartoztak. A makkoltatás 1847-től minden gyöngyösi lakost egyformán megilletett. 1805-ben összesen 217 kaszás nagyságú területet vettek számba. A városban egy kaszáson 800 négyszögölt értettek, így a 217 kaszás 108 kataszeri holdnak felelt meg. IfOTUpjO, ^yTHs-llá is8 Szápáry to-^á lorcicsond HZ*) , i t—*• ÍSSP* í21o 1 \5cpatv 'Cröiiczíj