Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Feladatlap. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A 19. század közepén, az előregyártott vaselemes csarnoképítés teljesen új utat tört, és az új funkciók építészeti kiszolgálásához új lehetőségeket nyitott meg. Az ennek jegyében keletkezett alkotások sorában méltó helyet foglal el a budapesti Nyugati pályaudvar. Építése a francia ipari építészet nagyvállalkozásainak sorozatába illeszkedik. Az építésén alkalmazott íves csarnokszerkesztési módszert használták fel nem sokkal előbb a Párizsi Világkiállítás gépcsarnokának építésénél is. Magyarország építészettörténetében a Nyugati pályaudvar az első nagy személypályaudvar. A tervezést végző franciák mellett a 19. századi magyar vasipari nagyüzemek teljesítőképességét és a magyar kivitelező szakemberek hozzáértését dicséri. Az építkezés kivitelezői részvénytársaságok voltak: a francia Schneider, Fives-Lille, Eiffel cégek, és a Vitkovic-féle magyar vasmű. Eiffel irodája, mint fővállalkozó a tetőszerkezet nagy fesztávú elemeinek E. Polonceau által kikísérletezett rendszerét alkalmazta. A csarnokáthidaló elemeket Theodor Seyrig francia mérnök tervezte. A szerkezeti elemeik gyártásában a Ganz gyár is közreműködött. A pályaudvar technikai fejlesztését szolgálta az 1873-ban elkészült Aréna (Dózsa György) úti aluljáró és az 1874-ben megnyílt Nádor- (későbbi nevein Élmunkás-, Ferdinánd-) híd. Ezzel a városrészek közötti közúti forgalom összeköttetése is hosszú időre megoldást nyert. A Nyugati pályaudvar és a Nagykörút 39