Sári Zsolt: Kocsmatörténet (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

A kocsma egyéb elnevezései: korcsoma, korcsmaház, korcsomás ház, csapszék. Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, illetve újévig mértek bort. Az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték. A titokban való bormérést vakbormérésnek, kurtakocsmatartásnak, kurtakocsmái-tatásnak nevezték. Megkülönböztették az árak alapján is a kocsmákat, voltak 6, 10 és 12 krajcárosak, valamint forintosak. Szárazkocsmának hívták, azokat az italmérőket, hol sört nem árusítottak. Azokban a városokban, ahol évszázadok óta a polgárok fő megélhetési forrását a bortermesztés képezte, engedélyezték, hogy a polgárok bizonyos összeg lefizetése után saját boraikat kimérhessék. Ezt nevezték purger-kocsmának, többek között Budán, Pozsonyban, Sopronban és Szegeden. Butellás bormérés a termelők által gyakorolt italmérés. Az 1888. évi XXXV. törvénycikk úgy szabályozta az italmérési jog gyakorlását, hogy a termelők bizonyos összeg lefizetésével évente megválthatták az állami monopóliummá lett italmérési jogot. E megváltás ellenében saját termésű borukat „kis mértékben" (100 literen aluli mennyiségben) egész évben mérhették. Ivóhelyiséget azonban nem tarthattak fenn, csak utcán át, „zárt edényben" árusíthattak. Innen ered a butellás bormérés elnevezés.