Sári Zsolt: Kocsmatörténet (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

Legtöbbször itt zajlott le a legényavatás, vagyis az a szertartás, melynek során az ifjút számos „rakoncátlan próbán alaposan megvallatván" a legényközösségbe beavatták. Mindeközben gyorsan ürültek a kupák. Inni kétféleképpen lehetett, bajuszra vagy marokra. A bajuszra ivásnál egy kupa járt körbe, marokra mindenki a saját bögréjéből hörpintgetett. A kocsma elképzelhetetlen zene nélkül, előkerültek a dudák, citerák, majd pedig nem ritkán egy-egy cigánybanda muzsikált a kocsma vendégeinek. A klasszikus cigánybanda négytagú volt: két hegedű, egy bőgő és egy cimbalom. Az első ismert cigánybanda prímása a gömöri Czinka Panka volt. A 18. század végén másfélezer, míg a 20. század első éveiben már több mint 17.000 cigányzenész élt Magyarországon.