Sári Zsolt: Kocsmatörténet (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

III. Károly 1723-ban törvényben szabályozta és tiltotta a borhamisítást: „Igazságos (nehogy némelyek igazságtalansága miatt a közönség szenvedjen), hogy azokat, akik a kiváló borokat bármi módon meghamisítják vagy azokat silányabb szőlőkből helyettesítik s ezek neve alatt elárúsítják s így a vevőket megcsalják, az illető megyék hatóságai azonnal s tettleg az összes boraiknak elvesztésével büntessék.", A sör múltja egyidős a borral. Az első sör leírások az árpából készített szeszes italt a sabajá-t írták le. A kunok kölesből főzték a bozá-t. A legrégebbi magyar sörök közül ismerjük a sonkolyon felforrott vízből készült méhser-t, és az árpa, azaz a szaladser-t. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban írott utasításában 12 két és fél akós hordó ser főzésére 15 kassai köböl árpát és két kassai köböl komlót kell felhasználni. Ezek a sörök felső erjedésű, savanykás ízű, alacsony cukorfok- és alkoholtartalmúak lehettek. A pálinkafőzést évszázadokig tiltották és büntették. Gyakran azonban csak a borfogyasztás csökkenésének megakadályozása miatt tiltották a pálinka, égettbor, aquavita, görelyka főzését. Pálinkát főztek rozsból, zabból, törkölyből és persze gyümölcsökből.