Bereczki Ibolya: Egyik kutya – másik eb , A kutya a magyar hagyományban (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

A szentesi Veszett Nagy Sándor ismert veszettorvos volt, aki a halálos ágán fekvő apjától kapta a tudományát. Értette a kutyák beszédét, s gyakran hívás nélkül is megjelent, ahol a veszettség felütötte a fejét. Ráolvasással, füstöléssel és növényi orvosságokkal gyógyított, de értett a kutyák megbabonázásához is. A tiszazugi pásztorok szerint a megveszett kutyákat küldte egyik faluból a másikba, Tiszasason a gulyát megharaptatta a veszett kutyával, utána sok bérért gyógyította ki. Képes volt ő maga is kutyává változni, a Körös innenső partján ember volt, a szelevényi kompon átmenve kutya képében jelent meg. 1920 táján halt meg, a helyiek sokáig emlegették, de úgy vélték, halála után kevesebb lett a környéken a veszettség.