Bereczki Ibolya: Egyik kutya – másik eb , A kutya a magyar hagyományban (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

Bőrszíjra erősített, vastáncon a kutya lába előtt lógó hengeres kőrisfa darabot, a koloncot a nagyvérű, túl gyorsan hajtó terelő kutya nyakára kötöttek. Sok helyütt a láncra nem kötött, szabadon járkáló házőrzőkön látni, Erdélyben napjainkban is használják, főként azért, hogy a kutya ne hajtsa a vadat. A szöges örv, vasörv a 19. század végén általánosan elterjedt volt, kovács készítmény. Többnyire öt-hat centiméter hosszú tüskék álltak ki belőle, és a farkasok, más ragadozók ellen óvta a nagytestű őrzőkutyákat. A kisebb méretű, ún. szeges örv a terelő kutyákat védte rókától vagy más kutya harapásától. A pergő sárgarézből készült belül üres gömb, bőrszíjjal rögzítik az állat nyakára. Belsejében vasmag vagy kavics zörög, általában a némán terelő, vagy keveset ugató kutyára használják, persze, csak akkor, ha éppen nem legeltetnek tilosban. 33