Vass Erika: A történelem sodrában, Lakosságcsere a Dél-Dunántúlon az 1940-es években (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

A II. világháborút követő időszak egyik sokakat érintő eseményét a különböző népcsoportok politikai erőszakkal végrehajtott telepítései jelentették. A megrázó történések sokáig feloldhatatlan ellentéteket szítottak a kényszerűségből egy településre sodort lakók között. A magyarországi németeket - hasonlóan a csehszlovákiai és lengyelországi sorstársaikhoz - Németország II. világháborús szereplése miatt kollektíván vonták felelősségre, és 1%6-1%8 között jelentős részüket Németországba telepítették ki. A bukovinai székelyeket még 1941-ben telepítették át jobb jövő reményében a Jugoszláviától akkor visszacsatolt Bácskába, ahonnan azonban 1944 őszén a háború forgatagában el kellett menekülniük. A székelyek és az 1947-49-ben Csehszlovákiából szintén kollektív bűnösség elve alapján kitelepített felvidéki magyarok egy része Tolna és Baranya megyék korábban németek lakta településeire került. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Dél-Dunántúl tájegységében látható hidasi ház eredetijét a 19. században egy sváb család építtette, ám leszármazottaik közte voltak annak az 1.165 főnek (Videcz 1999. 103.], akiket a faluból 1946-ban Németországba telepítettek. A ház jószágaival, bútoraival egy távoli otthonából szintén kiűzött bukovinai székely család tulajdonába került. A beköltöző Biszak Ferenc és családja a meneküléskor csupán a ruhaneművel telerakott festett menyasszonyi ládát és a szövőszéket tudta magával hozni. A ház hátsó részében 2011-ben megnyílt kiállításunkkal azt tárjuk Önök elé, hogyan hatottak a politikai események az egyéni életutakra, milyen mentális különbségek voltak az egyes csoportok között. A kiállítás 4 német, 4 bukovinai székely, 4 felvidéki magyar életútján keresztül veszi sorra a történteket, a róluk szóló film révén pedig közelebbről láthatjuk ezt a korszakot.