Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

kocsiszekrény közé egy szeg (derékszeg] köré forgó alkatrész, a fergettyű beiktatásával a szekér mozgékonysága, fordulékonysága lényegesen megnőtt. Egy további újítás a szekér hosszának változtatását tette lehetővé az első és hátsó tengelyt a kocsiszekrény alatt hoszszanti irányban összekötő rúd, a nyújtó révén. A középkori magyar kerékgyártók az új alkatrészek megnevezésére saját nyelvi örökségükből képeztek szavakat. A lovas szekér rúdszárnyát fönntartó juha, a vasalás nélkül készült szekerek jelölésére szolgáló fakó szó honfoglalás utáni belső fejlemény. A nyugati ló fogatolás egyes elemeiben hatással volt a magyar szerszám tökéletesítésére. Erre utal a hám szó korai feltűnése (1366] és a hámot a hámfával összekötő szíj jelölésére szolgáló istráng szó (1693] meghonosodása. Mindkettő német jövevényszó, akárcsak a szekéroldal kitámasztására szolgáló lőcs és a szekér végét lezáró, hosszabbító saroglya. A magyar szekér- és kocsigyártás középkori virágzását igazolja a teherhordás eszközeinek, járműveinek a fejlettsége is. A kerekes járművek történeti alakulásának, funkcionális és formai változatosságának bizonyítéka a középkorból fönnmaradt számos járműelnevezés. Már 1255-ben szerepel a budai vámtarifában a mázsaszekér, a négy ló által vont társzekér, s mint ilyen a távolsági fuvarozás és kereskedelem járműve. Nevét onnan vette, hogy a rajta szállított árut a vámhelyen megmérték, mázsálták. Szállítottak rajta sót, rezet, vasat, de még sózott halat is. A csille a keskeny erdőjáró szekér (1358) elnevezése volt, amely elsősorban faszállításra szolgált. A rudasszekér (1370-ben említik először) a középkorban az egyrúdú szekér neve, melyet párosával befogott ökrökkel vagy lovakkal vonatattak. A magyar vonatkozású korai jármű ábrázolások közé tartozik a honfoglaló magyarok vonulását bemutató miniatúra a Képes Krónikában (1376). A lovon és gyalog vonuló magyarokat követő két szekér, zárt oldalú, sátoros utazó jármű, esetleg valamelyik vezér családját szállítja.