Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

A kocsi eredetének kérdése a legkutatottabb része a közlekedési eszközök témakörének. A jármű magyar eredetét már a 17. században említették, de általánosan ismertté Cornides Dániel 1781-ben Pozsonyban megjelent Ungarisches Magazin című munkája alapján lett. További kutatások azt igazolták, hogy magyar hatásra alakult a jármű Itáliában, s innen terjedt el Európa távolabbi részeire is. A kocsi szó először 1494-95-ben szerepel magyar írásos emlékekben, II. Ulászló számadáskönyveiben, kochy illetve currus kochy alakban. Egy kochy édes és savanyú narancsot visznek Budáról Visegrádra, majd ugyancsak kochyn mécseseket, gyertyákat, pénzt szállítanak. A szállítmányok jellege jól illik az elsősorban könnyű teher gyors mozgatására kifejlesztett kocsihoz. A jármű származási helyeként egyértelműen Kocsot említi a feljegyzés, currifer de Koch. Ez az említés évtizedekkel korábbi a külföldi forrásoknál. A jármű első részletes leírását külföldi utazók emlékezéseiből ismerjük. Freiherr Sigmund von Herberstein osztrák államférfi és történetíró 1518-ban átutazott Magyarországon. Visszaemlékezéseiben leírja az ezen az utazáson megismert közlekedési eszközt.