Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

A modern étterem 1782-ben született meg Franciaországban. Az étterem névadója, egy a céhes előírások ellen lázadó vendéglős volt, aki kezdetben olyan húsleveseket kínált a vendégeknek, amitől a betegek erőre kaptak. A restaurant (francia szó) eredeti jelentése: „erősítő". A pályavendéglő, közismert nevén a resti -amely az említett francia restaurant szó rövidítéséből származik- elengedhetetlen része volt a vasúti utazásnak. A vonatok eleinte az állomásokon annyi időt töltöttek, hogy az utasok az állomások vendéglőiben kényelmesen étkezhessenek. 1902-ben 116 pályavendéglő működött a MÁV vonalain, ekkor vezették be az I. II és III. osztályú besorolást. A vasúti vendéglők terjesztették el többek között a bécsi szeletet, a rántott húst, a fasírozottat, a nagyméretű kelesztett pogácsát, a gulyások különböző típusait, a frissen csapolt sört, a fröccsöt, és a szódával hígított málnaszörpöt is. A vasúti vendéglők asztalait eleinte fehér terítővel borították, majd megjelentek a ma már klasszikusnak számító kockás abroszok.