Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

Az 1800-as évek elején sorra nyitottak ki a fogadók szerte az országban. Schams Ferenc Pest városának krónikása így emlékezett az 1800-as évek elején a pesti fogadókról: „Az italos házakban mindenféle harapnivalóról is gondoskodnak. Hideg és meleg ételt lehet bennük kapni, az asztalokon elfekvő étlap szerint. Igen sok borházban sert is mérnek, ezeken kívül van még Pesten 31 serház, melyeket az itteni két serfőzőház tart fenn, saját számlájára." A 18. század végén, Pesten és Budán is sorra nyitották meg kapuikat a kávéházak. Ezekben az üzletekben a forró fekete mellett más italok, finom ételek és különböző játékok: biliárd, kártya, sakk és dominó várták a vendégeket. A kávéháztörténet nagy korszaka a reformkor, amikor az ország gazdasági és szellemi központjává nőtte ki magát Pest. Ekkor a kávéház a napi társasági élet szórakozóhelye lett, ahol az azonos érdeklődésű, foglalkozású, politikai nézetűek találkozhattak, kialakultak a kávéházi törzsasztalok is. A vasútépítésekkel párhuzamosan, az új utazási szokások megjelenésével a vendéglátás is átalakult. Ahogy megváltozott a vasúttal egy-egy település képe, úgy módosult a vendéglátóhelyek elhelyezkedése is, szállodák, éttermek, kocsmák jöttek létre az állomások közelében.