Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

vasutak 1885-ben kötött szerződést a Wagon Lits Társasággal, és 1889-től a társaság vállalta, hogy tizenöt háló- és kilenc étkezőkocsit állít forgalomba a Budapest-Bécs, a BudapestBrassó, a Budapest-Belgrád, a Budapest-Fiume, a Budapest-Kassa és a Budapest-Ruttka vonalakon. 1909-ben így írták le a MÁV vonalain közlekedő étkezőkocsikat: „Az étkezőkocsik berendezése a következő: A kocsi egyik végéről, közvetlenül a bejáróból ajtó vezet a konyhaszakaszba, míg egy rövidke oldalfolyosón át a konyhaszakasszal szomszédos tálalóhelyiségbe lehet jutni, amelyből egy középajtó vezet az étkezőhelyiségbe. Az étkezőhelyiség rendszerint üvegfallal két részre van osztva." Az étkező- és büfékocsikban hideg és meleg ételeket, italokat szolgáltak fel. A minőséget a MÁV ellenőrizte. Az államosítás a vasútat is elérte, a háló- és étkezőkocsik, a pályavendéglők üzemeltetését a Utasellátó Nemzeti Vállalat vette át.