Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

„A szóda már civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz három decis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak a hivatásos csapos ismeri." OttLik Géza Buda című írásában szintén megjelenik a resti. A zónaétel mellett a csapolt sör fogyasztásában is nagy szerepet játszottak a vasúti pályavendéglők. „Cegléd, Átszállás. Csak egy óra múlva lesz csatlakozás. »Hát majd beülünk a restibe, Bébé.« (Beültünk. Rendelt egy zóna-székelygulyást, nekem kaszinótojást és kispörköltet, »Igen? friss csapolásuk van? Jó, hozzon egy pohár világost, a fiamnak pedig egy pikolót«.)" Az első bajor típusú sörüzemet Schmidt Péter alapította 1844-ben a mai Kőbánya területén. Az eredetileg bányászathoz használt, több kilométeres hideg és száraz levegőjű alagutak ideális körülményeket biztosítottak a sör erjesztéséhez és raktározásához. 1862-ben ugyanis Anton Dreher kezébe került a kőbányai sörgyár. A gyár nem csak a főváros környékét látta el, hanem V' atnArtM