Cseri Miklós (szerk.): A Skanzen vonat. A BCMOT 422-es története. Skanzen füzetek 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

A magyar vasút története - az alapítási, tervezési és építési időt nem számítva - 1846. július 15-én kezdődött, amikor a Magyar Középponti Vasúttársaság, mint magánvasút megnyitotta a Pest-Vác vasútvonalat. A Magyar Államvasutakat 1868-ban, az előző évben átadott, és hamar csődbe jutott PestFülek-Losonc, Északi Vasút néven épített vonal államosításával alapították. 1867 és 1873 között 4100 km új vasútvonal épült, ekkor jöttek létre az ország fő vasútvonalai, amelyek a nagyobb városokat kötötték össze. A helyi érdekű vasutak, a vicinálisok - a latin „vicinális" szomszédos szóból származik- a mellékvonalakat jelentették. A helyi érdekű vasutakat megkülönböztették a fővonalaktól, az építésük, a működtetésük is különleges elbírálás alá esett. A vicinálisok építését szabályozó 1880-ban életbelépett törvény (1880. évi XXX. törvénycikk) és a századvég között évente átlagosan 400 km új vasutat adtak át. Az első világháború kitöréséig mintegy 13.000 km helyi érdekű vasútvonalat épített meg a csaknem kétszáz helyiérdekű vasúttársaság. Ezeknek a vicinálisoknak meghatározó szerepük volt hazánk gazdasági fellendülésében, a vidékfejlesztésben, a mindennapok modernizációjában.