Cseri Miklós (szerk.): A Skanzen vonat. A BCMOT 422-es története. Skanzen füzetek 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

HÍRES MAGYAR SÍNBUSZOK, Az első világháború után a gőzmozdonyok húzta személy- és teherkocsikból álló vegyesvonatok lassan, és drágán üzemeltek a csaknem -4400 km hosszú mellékvonalakon. Az 1920as években jelentek meg a síkvidéki vonalakon az első benzin- és dízelmotorral hajtott motorkocsik, amik miután szétválasztották a személy- és tehervagonokat csaknem kétszeres utazási sebességgel közlekedtek, szinte megfelezve az utazási időt. A MÁV kezdeményezésére a budapesti GANZ és Társa - Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság- a motoros vasúti jármüvek gyártásának legfontosabb helyszíne lett. Az 1920-es években több benzinmotoros sínautóbusz és motorkocsi készült el, amelyek az ország több vasútvonalán szállították az utasokat. Jendrassik György gépészmérnök a Ganz-gyárban dolgozott a nagyfordulatszámú dízelmotorok problémáinak megoldásán. Első lépésként a hideg motor indítását, majd a gázolaj befecskendezését is megoldotta. 1925-ben szabadalmaztatták a „Ganz-Jendrassik dízelmotort", amely az első előkamrás dízelmotor volt, ami hidegen is indítható volt. Európai sikertörténetté vált, hiszen a gyártási jogot angol, belga, francia, holland, román és spanyol cégek is megvásárolták. A sorozat közel 50 éven keresztül szolgált a magyar vasúttársaságok állományában, meghatározó szerepét bizonyítja, hogy az 1930-as években a teljes hálózat 55%-án ilyen kocsik futottak.