Sári Zsolt (szerk.): Komposztálás régen és ma. Skanzen füzetek 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A komposzt kezelése, érési folyamata A legjobb, ha az összegyűjtött anyag a talajjal közvetlenül érintkezik, a szerves anyagokat pedig célszerű rétegekben elteríteni. Legalulra a jó szellőzés biztosítása érdekében lazább szerkezetű anyag pl. szalma, vagy gallyak kerüljenek, rá jöhet a funyesedék, vagy más apróra vágott zöld növény. A többféle anyagból álló komposzt gyorsabban korhad el. A laza szerkezet nélkülözhetetlen az éréshez, mert biztosítja a levegő áramlását, így nem rohad be a komposzt. Ha mégis rothadást tapasztalunk, érdemes átforgatni a nyesedéket. Egy-egy rétegben földet, trágyát, vagy már érett humuszt is teríthetünk, mert az ezekben élő mikroorganizmusok, giliszták gyorsítják a lebontást. jó hatása van a kőpornak, vagy a zeolitnak, mert az esetlegesen keletkező kellemetlen szagokat megkötik. Ha túl sok a zöld hulladék, égetett meszet vagy mészport adagoljunk a savanyodás elkerülésére. Nyáron alkalmanként egy kanna lágy víz adagolása is hasznos, de vigyázni kell a mennyiséggel, mert a túlzott nedvesség a rothadást is beindíthatja. A nagyobb esőktől védeni lehet a komposztot ponyva-, fólia-, vagy ősszel avarborítással. A komposzt 9-12 hónap alatt érik be, készen a színe sötétbarna vagy fekete, állaga porhanyós. Egy nagyobb lyukú rostával a még el nem korhadt növényi részeket, kődarabokat elválasztjuk az érett anyagtól, magvetéshez, vagy cserepes virágokhoz használt humuszt egy finomabb rostával is szitáljuk át. A folyamatot siettetni lehet gyakori (4-6 hetente] átforgatással és gyorsítókkal. A humuszt alaposan be kell dolgozni az ágyások felső rétegébe. Jobb lesz a talaj vízháztartása, nő a növények ellenálló képessége, javul a talaj szerkezete. 16