Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A ház - A ház építőanyaga és alaprajzi fejlődése
SZILÁDY Zoltán tanulmányában elmondja, hogy „A cserepes igazi hazája ma a Kis-Küküllő felső vidéke és Korond környéke, ahol az agyagipar ma is virágzik. Három fő része...: 1. a padkának megfelelő góczalja; 2. a sod; 3. a gócz vagy emelet." ,A legrégibb példányokon — a minőt Parajdon láttam — sárral tapasztott vesszófonadékból van a gócz; a teteje pedig jókora palatábla. Ez a vessző-cserepes" 11 . Sóvidéken a még létező legrégibb házak kétsejtűek. Ilyen Sebe János háza Alsósófalván. Az újabban ráépített cserépfedéssel készült fedélszerkezet elvette régies megjelenését, de alaprajzilag igazoltnak látszik legrégibb volta a faluban. A kicsi házban volt a tüzelő és az ereszben a sütőkemence; az előtte lévő takaréktűzhely füstcsövének nyoma még látszik a mennyezeten. Az ereszből a hátsó rövid homlokzat felé, gömbfa áthidalógerenda alatt nyúlott ki a hajdani sütkemence az épületen kívüli részbe. Az épület keresztmetszetén jól látni a tornác utólagos hozzátoldásának módját. Ugyancsak kétosztatú régi ház Pálfalvi Béla háza Atyhából. Ennek is — mint sok más régi háznak — jellegzetessége a szabad eresz (pitvar), amit esetenként bedeszkáznak, mint ebben az esetben is. A ház régiségére vall az a tény is, hogy az ereszből a kicsiházba ún. súrolás ajtó (festetlen, amit súrolni szoktak) vezetett. Mezei András háza Sóváradról az utolsó szalmás ház a faluban. A mestergerendán lévő felirat szerint 1867-ben épült. A házat bizonyos mértékig átalakították — mesélik a bennlakók — a középső helyiség volt a szabad eresz. Siklódon a 271. sz. alatti ház (özv. Bakó Jánosné tulajdona) még szalmafedeles, sátortetős, kétsejtú (telkének beépítését Id. korábban). Siklódon a Murva u. 12. sz. alatt lévő házat (Hegyi Imre tulajdona) tartják még réginek. Ez háromosztatú, közel 100 éves. Szalmafedelének sátor formája is régiségére vall. A falai gerezdbe rótt boronákból állnak. Érdekes módon szélesítették ki az ereszt a bejárat előtt, egyszerűen hosszabb mennyezetgerendákat eresztettek ki ezen a szakaszon. Ugyanilyen megoldást más esetben is találtam, sőt hatását egy újabban épült háznál is tapasztaltam. Szintén százévesnél idősebb Jakab Domokos háza Szolokma 42. sz. alatt, a mestergerendán lévő felirat szerint 1878-ban építették. Háromosztatú, tornác nélküli, csak a bejárat előtt van egy kis fedett rész. Korondon is sok háromosztatú régi, pitvaros, ereszes ház van. Ilyen Monos Julianna háza is, melynek nincs az egész oldalán végigfutó tornáca, csak a szabad eresz előtti részen található egy fedett bejárat. Az eresz, azaz a pitvar mögötti kis helyiség régebben kamra volt, csak most van benne ágy, mivel itt tartózkodik a ház egyetlen lakója. A pitvarból (ereszből) az eredetileg kamra rendeltetésű kicsi helyiségbe itt is súrolós ajtó vezet, és az ablak is ilyen. Felsősófalván Szász György háza is körülbelül százéves; eredetileg tornác nélkül épült. Ez a ház is sátortetős, zsindellyel fedett. Ebben a faluban Fábián Zsigmond házát tartják az egyik legrégebbinek. Méreteiben az előbbieknél nagyobb, de ugyancsak háromosztatú, szabad ereszes ház ez. Ebben az első házban áll még egy cserepes. Az eresz cifrán kivágott deszkaborítással van elzárva a külvilágtól. A jelenlegi hullámpala fedés helyén egykor zsindely volt. Lórincz Borbála háza Korondról szintén háromosztatú, ereszes, zsindely fedéssel és az udvar felőli oldalán facsatorna van. Korondon több olyan öreg ház látható, melynek oldal- illetve első homlokzatán végigfutó tornácából van leválasztva deszkázassál esetenként az eresz-pitvar rész, máskor a tornácok végein lévő kamra. 11. SZILÁDY Zoltán 1909. 16—17.
