Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A ház - A ház építőanyaga és alaprajzi fejlődése
A HÁZ A ház építőanyaga és alaprajzi fejlődése Kezdetleges fokon a házat az ember maga készíti, mégpedig olyan anyagból, amilyen éppen azon a helyen rendelkezésére áll. Erdős vidéken — mint amilyen a Sóvidék is — minden építkezéshez a fa adta, és részben adja a legfontosabb alapanyagot. „A középkorban az erdők sokkal nagyobb kiterjedése lehetővé tette a fából történő építkezés általánosabb elterjedését. A munka végzését jelentő ró és a munkát végző mesterember: az ács neve egyaránt honfoglalás előtti szó (finnugor, ótörök), ami arról tanúskodik, hogy ezt a technikát a magyarok már korán megismerték". Újabban a régészeti és néprajzi kutatások egyre több érvet sorakoztatnak fel arra nézve, hogy a faépítkezéssel őseink már a délorosz síkságon megismerkedtek 4 . Kovács Mózes (Ész Mózsi) 83 éves felsősófalvi ezermester, a vidék egyik legismertebb építőmestere meséli, hogy a közelmúltban bontottak szét Felsősófalván egy 1760-as években épült házat. A ház gömbölyű fából volt építve és „olyan fehér volt mint a gyolcs", mivel a régebbiek tudták, mikor kell a fát vágni úgy a háznak, mint a dránicának. „Hódtöltekor", alatta, vagy közvetlenül utána, mert ha „újságra" (új holdra) vágták, akkor a gomba megette a fát. Az a bizonyos régi ház gömbölyű fából volt „gerezdbe összeróva", a tetőszerkezet pedig „120 szöges meredek", és „iszkola" fedésű. Az iszkola nem más, mint a bükkfából készült dránica (ami eredetileg fenyőfából készült), és „kézvonóval volt ügyesen kidolgozva". A boronafalu épületek sarkait nagy kőre tették és azután a többi részt kirakták kővel. A boronák oldalába a repedésekbe ékeket vertek (rézsútosan fölfelé mutató irányba) és ezek fogták az anyagot, amivel betapasztották a falakat. A bontásból olyan boronák is kikerültek, melyeken az ágaknak nem volt tőből levágva a csonkja, és ezek szolgálták az ékek szerepét, tartották az agyagtapasztást a falakon. Azt a lebontott régi házat meséli tovább Ész Mózsi — „szétrúgták, mint tyúk a szemetet", azaz nem őriztek meg belőle semmi értékes, régi részt. A tető szerkezete, mint általában az itteni épületeknek, szarufás, kakasűlős volt. Székűléses tetőszerkezetet csak az egészen új épületekre emelnek. A boronafal gerendáit megfúrták és faszegekkel egymáshoz kötötték a sarkok és más bekötések közti szakaszokon. Régen még a „padlást" (padlódeszkázat) is faszeggel kötötték le a párnafákhoz. Sóváradon Madaras Béla 82 éves ácsmesterrel beszélgetve jegyeztem fel a következőket: az alapokat sáncolva, kövei kirakva készítették. Ma már nem boronafalakat építenek, hanem vésett oszlopok (lábfák) között ácsolt gerendákat helyeznek el és ezeket csapolva illesztik a lábfák közé. Nagyapja mesélte, hogy az ő korában még közelről, a vállukon hozták be az erdőről az 4. BALASSA Iván — ORTUTAY Gyula 1979. 130.
