Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai

szögben fölszögezik a léceket. A hombárok oromzatai között napsugaras változatokat is készítettek. A hombárok körüli tornác elhelyezkedésében minden bizonnyal szerepe van a lakóháznál alkalmazott tornácnak is. A hagyományos szerémségi lakóházaknál nem oldaltornácot használtak, hanem azt a ház oromzatán alakították ki. A két tornáctípus történelmileg más eredetű. Korai megléte gabonatárolóinkon arra utal, hogy területünkön már a XVIII. században is álltak tornácok, illetve — ahogyan ezeket vidékünkön nevezik — gangok, ambetusok. A gerendavázas gabonások másik típusa a tornác nélküli hosszú magtár. Ezeknek a régebbi díszes változatait — a napjainkban is fellelhető adatok alapján — kizárólag Szerémségben használták. A két világháború közötti időszakban ezeket Bácskában és Bánátban is készítették, ezek azonban véleményem szerint történetileg nincsenek kapcsolatban a szerémségi változatokkal. A nagyobb méretű magtárakat, akárcsak a górékat, a disznóól fölé építették, esetleg néhány sornyi magas téglafalra húzták fel, hogy jobban érje a levegő. Az épület hosszanti oldalán középen van a bejárat, egy keskenyebb folyosóról vannak a rekeszek, amelyekben a különböző fajta szemtermést tárolták. A XX. században készült csapolt hosszú magtárak alaprajza megegyezik a szerémségi hosszú gabonások alaprajzával. Ezek, a szántalpas csapolt hombárokhoz hasonlóan, díszítés nélkül készülnek el. A díszes hosszú gabonásokat ugyanúgy díszítik ki, mint a tornácos változatokat. A tölgyfa tartóoszlopokon szabadrajzolású síkfaragás is található, ezek síkdíszítményei virágok, de nem tulipán. Festettek voltak ezek a magtárak is. A deszkafalak ezeknél is téglavörös színűek voltak, a virágokat pedig a megrendelő ízlése szerint több színnel is kifesthették. Az oromzata a tornác nélküli hosszú hombároknak is hasonlóan van elkészítve, mint a tornácos változatoknál. Vesszőből készült gerenda vázas gabonások Ezek az épületek három-három ós fél méter hosszúak, egy-másfél méter szélességűek. Az épület alapját a két vastagabb talpfa adja, amelyekbe belecsapolták az egymástól egyméternyi távolságra lévő függőleges tartóoszlopokat. Az így elkészített vázra tették rá azután a koszorúgerendát, amelyre kisméretű nyeregtető került. A gerendák közét középen egy vízszintes gerendával megerősíthették. Az így elkészült vázat fűzfavesszővel szövött fallal kitöltötték. A kész falat azután kívül-belül vastagon betapasztották. A magtár hosszanti oldalán középen van a bejárat. Olyan változatokat is készítettek Zentán, ahol a bejárat nem a hosszanti oldalon van, hanem az épület homlokzati részén. E vesszőből készült gerendavázas magtárakat mindig többrekeszűre készítik. A válaszfalakat azonban már nem vesszőből fonják, hanem deszkából alakítják ki. Többnyire három-négy rekeszt készítenek ezekben a kisméretű építményekben. Tornácuk nincsen. A vesszőből font gabonások szerkezetükben hasonlítanak a gerendavázas gabonásokra, de mégsem hisszük, hogy azok történelmileg összefüggnek. A Tisza vidéki gabonások inkább a vesszőből font górék, katárkák változatai.