Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai

Különböző típusú szántalpas hombárok — Sztapár A kosárszerű vesszőhombárok kisebb méretűek. Az alapjuk vastag tölgyfából vagy más keményfából kifaragott szántalp, amelybe elöl is és hátul is keményfából készült gerendákat csapoltak. A vázba azután lyukakat fúrtak, ezekbe vastag fűzfavesszőket erősítettek, és ezt a kosárszerű vázat vízszintesen befűzték. A tetejére szélesebb felső keretet raktak, amelyre ugyancsak nyeregtetőt illesztettek. Ezek az épületek korábban is leginkább nádasak voltak, de napjainkra a nádat lecserélték, és cserép került a helyére. A kosárszerű vesszőhombárok az általunk vizsgált területen többnyire ovális metszetúek, ritkán azonban négyszögletes formában is készítették ezeket. Ezeket a magtárakat is leginkább kívül-belül betapasztották, de gyakran hagyták az egyik külső oldalát tapasztatlanul, vagy olyan formában is használták, hogy az épület külső falát nem sározták be. A kosárszerű és karóvázas vesszóhom bárok kizárólag egyrekeszűek, a gabonát az oromzaton lévő kisméretű ajtón öntik be. A termest a Duna vidéken az oldalán található kis rekeszen engedték le; ezt Sztapáron to/ának nevezik. Ez a leengedő készülhet fából vagy díszes kovácsoltvas változatban is. Szabadkán és környékén nem használtak ilyen szerkezetet a hombárokon. A helybeliek úgy vélekedtek, veszélyes lehet, mert könnyen elfolyhat a kenyérnekvaló. Deszkahombárok A deszkahombárok, mint már korábban is utaltunk rá, a XIX. század első harmadában készültek, habár feltételezhetjük, hogy már a korábbi időszakban is gyártották őket. Két változatuk van: tornác nélküliek és tornácosak. Alaprajzuk megegyezik a kosárszerű vesszóhom bárokéval, a metszetük azonban