Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
a termést ne érje levegő. Nálunk több helyen kocsikereket raktak a verem szájára Egy-egy ilyen gabonást több alkalommal is felhasználtak, tehát ha a termés elfogyott, akkor ezt nem temették be, hanem használat előtt kiégették. Vajdaságban ismerik és még napjainkban is használják a sírvermeket, ezekben azonban sohasem tárolták a szemtermést, hanem burgonyát vagy más konyhakerti veteményt tartottak benne. Nemcsak formájában különbözik a gabonásvermektől, hanem szerkezetében is más. A neve is utal rá, sírformára ássák ki, és szalmával vagy kukoricaszárral kibélelik, hogy jó hőszigetelő legyen. Leginkább a kisméretű nyeregtetejére nádat raknak. A kétféle verem különbségét a szerbhorvát nyelv érzékelteti: a búzavermet zitna járnának, a sírvermet pedig frapnak jelöli. A levéltári és szóbeli adatok alapján megállapíthatjuk, hogy ezen a tájon a XVIII. és XIX. században vermelték a termést. Föltehetjük a kérdést: mi tette szükségessé, hogy másfajta objektumokat is használjanak az ittlakók, hiszen a vermelés évezredes hagyomány, megbízhatónak bizonyult. E kérdésre két választ is adhatunk. A veremből nem lehet folyamatosan üríteni a termést, mert a kenyérnekvaló tönkremegy. Másrészt a földrajzi környezet sem kedvezett mindenhol ezek elkészítésére. Bácska és Bánát még napjainkban is eléggé vizenyős terület, korábban még nagyobb volt az árvíz- és belvízveszély, vizes terepen pedig nem lehet vermet ásni. Tehát ezek a kedvezőtlen vízrajzi tényezők nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság másfajta gabonatárolási módok után kutasson. A hombárok bácskai és bánáti változatai Levéltári adataink vannak arról, hogy a XVIII. század hetvenes éveiben is használták már a hombárokat. A XVIII. század utolsó harmadában készítették el NesŐiő és Malo Srediste kolostorainak leltárát. Az 1771 -es összeírás szövege magyar fordításban a következő: A kolostor telkén áll egy kőből épült pálinkafőző, egy fából készült góré, egy istálló és egy kocsifészer egy tető alatt és két vesszókas a búza számára 15 . A két évvel későbbi nescici összeírás ugyancsak két gabonáskasról tesz említést. Hogy milyenek lehettek ezek a hombárok, arról nincsen pontos leírásunk, a napjainkban is álló hasonló típusúakból azonban következtethetünk az egykoriak alakjára. Minden bizonnyal szántalpakra építették a gabonást, két végét karókkal erősítették meg, nagyságuktól függően a negyedében vagy a felében erősítés miatt újabb karókat is fűztek. Vajdaságban a hombárok különböző típusait találhatjuk meg. Az egyes típusok elkülönítésénél nem vehetjük figyelembe a népi megnevezést, mert azokat ezen a vidéken többé-kevésbé hambárnak nevezik, mint már erre az előbbiekben is utaltunk. FÜZES Endre szerkezetük alapján három típusba sorolja a különálló gabonatárolókat: szántalpas hombárok, gerendavázas gabonások, valamint több célú gabonatárolók . A nálunk előforduló gabonások alapján ezt a típusbeosztást némileg módosítottuk, néhány alcsoporttal bővítettük az egyes típusokat. 15. GRUJIC, R. M. 1906. 96. 16. FÜZES Endre 1984. 93.
