Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai

A vajdasági gabonatárolók sajátosságai Beszédes Valéria Vajdaság néprajzának egyik, szembeötlő jellegzetessége a gabonatárolók sokfélesége. Ha figyelembe vesszük a tágabb földrajzi környezetet, akkor megállapíthatjuk, hogy tőlünk sem északra, sem délre, sem keletre, sem nyugatra a magtáraknak ilyen sokfajta változatát nem használták. Ezt a jelenséget bonyolítja az a tény, hogy ugyanabban a közösségben több különböző típusba sorolható tároló is használatban volt. A magtárak sokféleségét magyarázhatjuk több tényezővel is: a művelési móddal, a gazdasági tényezőkkel, a nemzetiségi viszonyokkal, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a természeti tényezőket sem. A felsorolt ismérvek közül természetes lenne a sokféle gabonatároló meglétét gazdasági feltételekkel magyarázni, hiszen a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben a gabonatermelés uralta ezt a vidéket, s a statisztikai adatok szerint a századfordulón megháromszorozódott e tájon a termesztett gabona mennyisége. Bácskában hárommillió, Szerémségben pedig másfél millió métermázsa búzát termeltek

1

. A jelenséget azonban nem magyarázhatjuk kizárólag gazdasági tényezőkkel, hiszen az itteni gabonások nem a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben keletkeztek a gabonakonjunktúra idején, hanem — a levéltári adatok tanulsága szerint — még a napjainkban is álló épületekhez hasonló változatok már a XVIII. században is ismertek voltak, feltehetően a korábbi népi építészeti gyakorlatot mentették át. Ezek az építmények még napjainkban, az évezredvégen is használatban vannak. Már a bevezetőben megállapíthatjuk: meggyőződésünk, hogy a sokféle magtárak létrejöttében Vajdaságban a különböző kultúrák kölcsönhatása, az interetnikus kapcsolatok voltak a meghatározóak, nem pedig a XIX. század utolsó harmadában felfokozott piaci igények. 1. Magyar statisztikai évkönyv. I. 1898. 64—65.