Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Duranci, Bela: A vajdasági népi építkezés jellegzetességei
Itt és most csupán a legjellegzetesebb típusokat vettem elő s a Vajdaságra jellemzőket. Bemutattam különálló házat és a nálunk sor néven ismert csoportokat, mint a vajdasági síkság egyik legfőbb jellemzőjét. A háromosztatú ház másfelé is ismert, de tudjuk, hogy mindenütt a helyi körülményekhez idomult. Függött az anyagi körülményektől is, de a klímától, tájtól egyaránt. És sehol sem tükrözött beteges versengést, amilyet ma lépten-nyomon láthatunk. Megmutattam több hambárt, a mezőgazdaságból élő ember legjelentősebb gazdasági épületét. Mennyi leleménnyel tervezték ezeket a névtelen tervezők. Sokszor még esztétikai értéket is képviselnek épületeik, holott mindez csak a tapasztalat, a tudás és az ötlet szülötte. Nem kellett nekik sem egyetem, sem főiskolai oklevél! A szállással azért foglalkoztam részletesebben, mert felénk a szállás valóban sokáig, sót legtovább állt ellen a városias építkezés csábításának. Még egyszer összegezem: A modern architektúra berzenkedik az ornamentikától, a „feleslegestől", a stílusváltozatoktól. Ugyanakkor a népi, paraszti építészet sohasem adta föl a legcélszerűbb (akár kompozícióról, akár a funkcionalitásról van szó) megoldások keresésének elvét. Eredetiségét és önállóságát is akkor veszítette el, amikor lakosai a várost választották. Tudatában vagyunk a tanyák végnapjainak, s hogy ezek a szállások már ma is csupán agrártörténeti emlékek. De ne feledjük, van ezeknek az emlékeknek a modern architektúra számára is egy üzenetük: a funkcionalitás mint legfőbb tényező mellett nem szabad megvetni a forma szabadságát sem, szabadjára kell engedni a képzelőerőt. A szállás annak az embernek a természetes lakhelye volt, aki kedvelte a díszítőelemeket (szimbolikus jelentésük vagy szépségük miatt), s így a tanyákon emberhez illó, a tájba viszont beillő méreteket alakított ki. A modern architektúra néha mintha nem lett volna jelen azon az órán, amikor ezekről a dolgokról tanultak.
