Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson

I Deszka „fűríalas" ház — József Attila u. A falu népi műemlékei A népi műemlékek esztétikai értékét elsősorban nem a történeti stílusok határozzák meg. A tér kitöltése, a felhasznált anyagok, a színek és az egyszerű formák harmóniája adja egy-egy parasztház szépségét. Martonos építészetében a homlokzati megoldásokban három változat különböztethető meg. A legrégebbi házak tűzfalát náddal szőtték be, s azt kívül-belül betapasztották. A tiszai faúsztatás hatására a faluban viszonylag korán megjelenik a deszkaoromzat. Az egyszerűbb tűzfalaknál állóhézagos az oromzat. Ilyen esetekben a ház homlokzatát csak betapasztják, s rendszerint fehérre meszelik, a lábazatot a már korábban említett okokból kitéglázták. A téglát nem tapasztották be, hanem kifugázták, hogy díszes legyen az utcai homlokzat. Az oromzatok szebb változatát is ismerték a faluban. Akárcsak a többi Tisza menti községben, itt is állnak napsugaras házak. 1984-ben 15 ilyen épületet vettünk számba. Korábban lényegesen több volt, de amikor elkorhadtak, gazdáik nem a deszka tűzfalat állították helyre, hanem az oromzatot kitéglázták. Az itteni napsugaras házakat helyi ácsok készítették. Nem hasonlítanak se a horgosi, se a kanizsai, se pedig a zentai hasonló típusú tűzfalakhoz. Martonoson a homlokzaton központi helyet kap a napszimbólum. A vízszintesen két, illetve három részre osztott egyenlő szárú háromszög elkészítésekor a mesterek a túldíszítésre törekedtek. A horgosiak tagolása a klasszicizmus nyugodt vonalvezetését követi, a zentaiaknak szigorú logikus rendjük van, különös hangsúlyt kapnak a sugarakat elválasztó vésett lécek is. Az itteni oromzat jellegzetessége a nyugtalan térkihasználás. A mesterek a három-